Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Feladatok a magyar nyelv(járás)szigetek vizsgálatában

— településtörténeti szempontból legalábbis — olyan falvak vagy városok nyelvjárásának vallatóra fogása, amelyek esetében az eddigi történeti kutatás is csak bizonytalanul, hozzávetőlegesen tudta megállapítani, hogy honnan történt a hajdani áttelepülés, vagy pedig egyes helységek esetében nincs is olyan helytörténeti munka, amely az átköltözés kérdésével foglalkozna. Igaz ugyan — mint BENKŐ LORÁND írja —, hogy „Az azonos nyelvi környezet óriási hatással van a belső nyelvjárássziget nyelvi szervezetének alakulására: e hatás következtében a nyelvjárássziget nyelvi fejlődése nem a további elkülönülés, hanem éppen ellenkezőleg: az egységesülés, rendszerint a környezetbe való felszívódás irányában történik, azaz a nyelvjárássziget-jelleg fokozatosan elmosódik, elvész." (Nyjtört. 32.) A nyelvnek erősen konzervatív jellegéből adódóan azonban az eredeti tájszólás sajátságai az új nyelvjárási környezetben is sokáig, akár egy-két évszázadon át is megőrződhetnek, ha nem is mindegyikük és nem az egykori gyakoriságban, hanem többnyire csak szórványosan, olykor csupán halvány nyomokban. A megmaradt néhány vonás együttes figyelembevételével, alapos mérlegelésével nemegyszer lehetőség nyílik arra, hogy nyelvi-nyelvjárási alapon — legalább hozzávetőlegesen — megjelöljük azt a vidéket, ahonnan hajdan az áttelepülés történhetett. A nyelv(járás)szigetek vizsgálata tehát nyelvészeti és településtörténeti tekintetben egyaránt hasznosnak ígérkezik. A nagykónyi nyelvjárásban végzett mondatszerkezeti kutatásaim (vö. A mondatszerkesztés nyelvszociológiai vizsgálata a nagykónyi nyelvjárásban. Bp., 1983), valamint Nagykónyi község tájszólásának monografikus feldolgozása után (1. A nagykónyi nyelvjárás. Szekszárd, 1986) ezért jutottam arra a gondolatra, hogy a nyelv(járás)szigetek problematikájával foglalkozzam. Itt említem meg, hogy munkámban a nyelvjárás, tájszólás, valamint ritkábban a népnyelv és tájnyelv szakkifejezéseket stilisztikai okokból szinonimaként használom, noha vannak közöttük bizonyos fokú jelentésbeli és stiláris különbségek is.