Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

természetesen más nyelvjárási jelenségekkel együtt történő — mérlegelése településtörténeti szempontból e három falu esetében különösen fontosnak látszik. C) Néhány egytagú igének (pl. lő, rí, sző stb.) a köznyelvtől és több nyelvjárástól eltérően egyes szám 3. személyében /-es változata (is) előfordul (pl. az 583. atlaszlapon: J-17: szül; J-18: szül, szüli, szül, szül, szú; F-3: szül, szül, szül, <szű>; F-6: szül, szül, szű, <szüv>; F-10: szül, szű; G-13: szül, <szüV>; K-6: szül, <szül>, <szüll>, <szüv>; K-10: szüv, szül, szűv; stb.). D) Az igeragozásban jól elkülöníthető sajátság az, hogy a Baja környéki nyelvjárásokban (Fájsz, Érsekcsanád, Szeremle és Kölked népnyelvében) használatosak az adi, aditok, adik típusú tárgyas ragozású igealakok, pl. a 853. térképlapon: F-12: mongya, <mondi>; F-22, G-12: mondi; F-23: mondi, mongyi, a 891. atlaszlapon: F-12: áthozza, áthozi; F-22, G-12: áthozi; F-23: áthozi, áthozza; stb. E) A vizsgált kutatópontok anyagában figyelemre méltó sajátságnak látszik a tanít igének a kijelentő mód jelen idő tárgyas ragozásában és a felszólító módban egyaránt előforduló taníjja megoldása, amely a Duna menti tájszólások, valamint Kiskunhalas kivételével — többnyire változatként — mindenütt használatos, pl. a 861. térképlapon: E-18: taníjja, <taníttya>; E-19, G-13, K-10: taníjja, taníccsa; E-20, K-l, K-7: taníjja, taníttya; F-24: taníjja; és a 862. lapon szerepelnek a következő adatok: E-17, E-18, K-5, K-7, K-10: taníjja, taníccsa; E-19, E-20: taníjja, taníccsa; G-13: taníjja, taníja, < taníccsa >, < taníccsa >; K-l: taníjja, < taníccsa >. Mivel a taníjja típusú igealakok nemcsak az észak-dunai, a középpalóc, déli palóc és kisebb mértékben még az észak-borsodi nyelvjárástípusban gyakoriak, hanem a kiskunsági nyelvjárásban is (vö. MMNyjR. 345—58), ezért kissé feltűnő, hogy Kiskunhalas tájnyelvében nincs meg ez a sajátság, noha mindkét település környékén általános elterjedt igeforma a taníjja hangalakú megoldás. Vajon miben rejlik ennek oka? A kiskunhalasi népnyelvben a taníjja típusú igealakok hiánya föltételezésem szerint elsősorban településtörténeti tényezőkkel magyarázható, másodsorban pedig — városról lévén szó — valószínűleg a köznyelv erőteljesebb hatása játszik közre abban, hogy a környező nyelvjárásokból sem tudott behatolni. F) Mint ismeretes, néhány egytagú / végű ige (pl. süt, üt, vet) és az eszik, iszik igék múlt idejében rövid alakok (pl. étt 'evett', itt 'ivott', süttem 'sütöttem' stb.) használatosak a palóc nyelvjárástípusban és másutt is (vö. MMNyjR. 307; KÁLMÁN, Nyj. 49). Erre a jelenségre a nagyatlaszban egy adatot találtam Kiskunmajsa anyagából a 899. térképlapon: K-7: ütte, [ütötte]. Mivel Kiskun-