Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

szavanként különbözhet ugyanazon a kutatóponton is, pl. a 850. térképlapon: E-17, E-20, F-3, F-6, F-10, F-ll, F-12, F-23, G-12, K-6: kenyöm; E-18, E-19, F-24, G-13, K-7, K-10: kényem; F-22: kenyöm, kenygm; K-5: kenyöm, kényem; az 1069. atlaszlapon: E-19, K-6: rokon, <rokony>; F-22, F-24, G-12, G-13, K-10: rokony; F-10: rokony, [rokon]; F-12: roko, rokony, rokon; F-23, K-l, K-5: rokony, rokon; stb. Érdekes, hogy a -ni főnévi igenév képzőnek Madaras nyelvjárásában — igaz, csupán régies, kihaló változatként — a palatalizált -nya megoldására is van példa (innya és rínya). További vizsgálódást igényel annak eldöntése vagy legalább fölvetése, hogy a -nya változat honnan kerülhetett Madaras népnyelvébe. Ennek a kérdésnek a megválaszolására csak az összegzés során térek ki. A palatalizációs előzményű sajátságnak tekinthető /-zés viszonylag kis számban fordul elő, és az adatok kutatópontonkénti megoszlása olyan, hogy közöttük jól megragadható különbségek nincsenek, ugyanis a j-ző alak melletti változatként ugyanabban a helyi nyelvjárásban nemegyszer az /-es forma is megtalálható, pl. a 133. térképlapon: F-22: tajiga, taliga és J-21: eketajiga, taliga; a 606. atlaszlapon: E-17, E-20, F-3, F-10, F-ll, F-12, F-22, F-23, K-6: föjhő; E-18: föjhő, <fölhő>; E-19: föjhő, [felhő]; F-6: fojhő; G-12: főhő, föjhő; J-21: fojhő, föjhő; K-5: fölhő, [föjhő), [felhő]; K-l: föjhő, < felhő>, [felhő] stb. A jzésre Nagykőrösön és Szeremlén hét, Érsekcsanádon hat, Kiskunhalason, Dunapatajon és Gerjenben öt, Izsákon és Bugyin négy, Makádon, Dunavecsén, Mélykúton, Fajszon és Kölkeden három, Soltvadkerten, Kiskunmajsán és Úszódon két adatot találtam, Gyón, Kunszentmiklós, Madaras és Dávod nyelvjárásában csak egy-egy példa van rá. b) Az apalatális /-ezésre a /-zéshez viszonyítva jóval több példát találunk, így pl. a 125. térképlapon: F-22: csoroszla, csoroszja; G-12, G-13, K-10: csoroszla; a 202. lapon: E-17: sindő, <sindöl>, <sindöj>; E-18: sindöl, sindél, zsindöl, zsindéí, zsindéj; E-19: sindöl, zsindöl; E-20: zsindő, zsindöl, <sindöl>; F-3, F-ll, F-12: sindöl; F-6: sindöl, <zsindöl>; F-24, K-7, K-10: sindél; G-13: sindél, zsindél; J-21, K-6: zsindöl, zsindöj; K-l: zsindöl stb.; a 933. térképlapon: F-12: királ, kiráj; F-24, K-7: királ, [kiráj]; G-13, K-10: királ, királ; stb. Ha az /-ezést mutató példákat összesítjük, kutatópontonként a következő számadatokat kapjuk: Makád: 5, Bugyi: 4, Gyón: 2, Kunszentmiklós: 5, Dunavecse: 4, Dunapataj: 8, Gerjen: 11, Úszód: 11, Fájsz: 12, Szeremle: 11, Érsekcsanád: 11, Madaras: 16, Kölked: 11, Dávod: 22, Nagykőrös: 5, Izsák: 7, Soltvadkert: 9, Kiskunhalas: 8, Kiskunmajsa: 13 és Mélykút: 23. Az adatokból azt látni: az /-ezés a Duna—Tisza közi nyelvjárásokban meglehetősen ritka — valamelyest Kiskunhalas és Soltvadkert népnyelvében gyakoribb —, kissé gyakrabban fordul elő — Makád és Dunapataj kivételével —