Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

egyaránt használatos, ott az adatok összegezésében mindegyik példát külön-külön számításba vettem. Azokat a szavakat, amelyek az ö-zés és az é'-zés szempontjából nem térnek el egymástól (pl. 119. gyértánfa; 584. fazekas; 722. derék; 1059. deszka; stb., illetőleg 221. öblögeti; 327. csökönyös; 868. köszönöm stb.), természetesen figyelmen kívül hagytam a számlálás során. A táblázat adatai beszédesen mutatják, hogy az ö-zés és az é'-zés gyakoriságának tekintetében a húsz kutatópont három típust alkot: 1. Erősen ö-ző települések, 2. közepesen ö-ző nyelvjárások és 3. erősen é-ző tájszólások. Az első csoportba azokat a településeket sorolom, ahol az ö-zés részesedési aránya 70%-nál nagyobb. Makád, Kunszentmiklós, Dunavecse, Dunapataj, Gerjen, Úszód, Fájsz, Szeremle, Érsekcsanád, Nagykőrös, Izsák és Kiskunhalas tartozik ide. Ez tehát a legnépesebb kategória. Erre a típusra jellemző, hogy az ö hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetben egyaránt hallható a más nyelvjárásokbeli illabiális é helyén (pl. a 773. térképlapon: E-17, E-20, F-3, F-6, F-10, F-ll, F-12, F-22, F-23, J-21, K-l, K-6: möntök; a 807. lapon: E-17, E-20, F-3, F-6, F-10, F-ll, F-12, F-22, F-23, J-21, K-l és K-6: önnek stb.), egy-két esetben azonban az ide sorolt tizenkét kutatópont ö-zésében is eltérést tapasztalunk. (A 685. atlaszlapon pl. csupán egy-két település anyagában találunk ö-ző formákat, azokat is csak változatként: F-12: szépe, szépenn, szépen, < szépön >; és F-22: szépön, szépen). A meg igekötő ö-ző vagy é-ző megoldása két kisebb alcsoportra osztja az ide tartozó tizenkét kutatópontot: Az Úszód—Kiskunhalas vonaltól északra fekvő településeken és ezen a két kutatóponton is mindenütt az ö-ző szóalakok fordulnak elő, az említett vonaltól délre viszont következetesen é-ző eseteket találunk, pl. a 835. térképlapon: E-17, E-20, F-3, F-6, F-ll, J-21, K-l és K-6: mögver, de: F-10, F-12, F-22 és F-23: mégver; a 901. atlaszlapon hasonlóképpen: E-17, E-20, F-3, F-6, F-ll, J-21, K-l és K-6: mökfokta, de F-10, F-12, F-22 és F-23: mékfokta stb. A második típusba két községet sorolok: Soltvadkertet és Kölkedet, mégpedig csupán az ö-zésüknek az első csoporthoz képest gyengébb foka miatt. Egyébként ugyanis — amint azt a két kutatópont ö-zésének kb. 20%-os eltérése is jelzi — közöttük elég nagy különbségek vannak. Soltvadkert anyagában feltűnően nagy (összesen 46!) az olyan morfémák száma, amelyeknek ö-ző és é-ző formája egyaránt használatos, pl. 778. hazamönnénk, hazamennénk; 801. ösző, észő; 809. beviszöm, beviszem stb. E-ző alakváltozat nélküli ö-ző szóalak összesen 6 van, ezzel szemben ö-ző változat nélkül használt é-ző forma 24 esetben fordul elő Soltvadkert anyagában. Azon településtörténeti mozzanat alapján, amely szerint a „török hódoltság után