Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

A kutatópont megnevezése Az g-k Az á-k Az á-k A kutatópont megnevezése száma száma száma Makád 0 0 24 Bugyi 0 0 1 Gyón 0 0 3 Kunszentmiklós 0 0 2 Dunavecse 0 1 135 Dunapataj 0 1 10 Gerjen 0 0 6 Úszód 0 0 3 Fájsz 0 1 0 Szeremle 0 92 0 Érsekcsanád 0 67 1 Madaras 0 0 0 Kölked 0 21 0 Dávod 0 112 0 Nagykőrös 0 0 4 Izsák 0 0 0 Soltvadkert 0 0 4 Kiskunhalas 0 0 2 Kiskunmajsa 0 0 2 Mélykút 0 3 1 A fenti számadatok önmagukért beszélnek. Jól kiviláglik belőlük, hogy a köznyelvi á zártabb (a) realizációja elsősorban a Baja környéki nyelvjárásokban (Dávodon, Érsekcsanádon és Szeremlén) jelentkezik. Feltűnő, hogy a köznyelvi á helyén föllépő á változatra Dunavecse nyelvjárásában több adatot találunk, mint a többi (tizenkilenc) kutatóponton együttvéve. Az á variáns csupán Kiskundorozsma népnyelvében hasonló gyakoriságú a MNyA. vizsgálatra kiválasztott kutatópontjai közül. C) A magánhangzó-fonémák gyakoriságának vizsgálatával arra igyekszem fényt deríteni, hogy a húsz kutatópont anyagában mely magánhangzók fordulnak elő leggyakrabban, melyek jelentkeznek szórványosan az egyes települések nyelvjárásában. Ahol lehetőség nyílik arra, hogy egy-egy magánhangzó-fonéma kisebb vagy nagyobb fokú gyakoriságának okát adjam, ott ezt megkísérlem. a) Mivel egyrészt a kutatópontok között palócos-jászos típusú nyelvjárásból települt község is van, másrészt pedig a Duna—Tisza közi tájszólások egy