Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - II. Duna—Tisza közi nyelvjárasszigetek

részének az egyik legszembetűnőbb sajátsága a labiális ö-zés, ezért hasznosnak ígérkezik annak föltárása, hogy a palócos-jászos eredetű kiskunmajsai népnyelvben mennyire őrződött meg az illabiális é'-zés jelensége. Nem kevésbé érdekes az sem, hogy a többi településen a köznyelv hatására visszaszorulóban van-e az ö-zés, s ha igen, akkor kutatópontonként milyen mértékben történt meg. Az itt fölmerült kérdések megválaszolásához természetesen minden egyes kutatóponton egytől egyig megszámláltam az ö-ző és az é-ző szóalakokat, és ezeknek számadatait az alábbi táblázatban foglaltam össze: A kutatópont megnevezése Az e-ző esetek száma Az ö-ző esetek száma Az ö-zés részesedési aránya % Makád 10 153 93,86 Bugyi 140 28 16,66 Gyón 93 13 12,66 Kunszentmiklós 0 106 100,00 Dunavecse 4 143 97,27 Dunapataj 12 123 91,11 Gerjen 32 110 77,46 Úszód 5 81 94,18 Fájsz 17 72 80,89 Szeremle 37 104 73,75 Érsekcsanád 34 104 75,36 Madaras 85 9 9,57 Kölked 50 82 62,12 Dávod 119 18 13,13 Nagykőrös 6 127 95,48 Izsák 13 124 90,51 Soltvadkert 70 52 42,62 Kiskunhalas 9 124 93,23 Kiskunmajsa 94 12 11,32 Mélykút 125 14 10,07 A fenti táblázat természetesen csak azokat az eseteket foglalja magában, amelyek a labiális ö-zés, illetőleg az illabiális é'-zés tekintetében a vizsgált húsz kutatóponton különbséget mutatnak, pl. a 425. térképlapon: E-17, F-3, F-6, F-10, F-22, F-23, G-12, G-13, J-21, K-l, K-6, K-10: böllér, E-18: béllér, böllér; az 1029. atlaszlapon: E-17, E-20, F-3, F-6, F-ll, J-21, K-l, K-6: könyér; E-18, E-19, F-10, F-12: kenyér. G-12: kenyér, kenyér; G-13: kinyer, < kenyér >; K-5: