Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

A Návay-jegyzetekben szereplő politikusok főbb adatai

Prohászka Ottokár (1858—1927) r.k. püspök, egyházi szónok és író, egyetemi tanár, az MTA tagja. A keresztényszocialista mozgalom egyik vezetője. Purgly Emil (1880—1964) földbirtokos, a Csanád megyei közélet jelentős személyisége. Horthy Miklós kormányzó feleségének unokatestvére. Rakovszki Béla (1860—1916) jogász, diplomata. 1906-tól néppárti országgyűlési képviselő Rakovszky István (1858—1931) politikus, 1896-tól 1918-ig a csornai kerület országgyűlési képviselője néppárti programmal. 1905—1906-ban a koalíció vezérlő bizottságának tagja, 1906—1909-ig a képviselőház alelnöke. Rauch Pál (1865—1935) horvát politikus és ideológus, 1908—1910 között horvát bán, illetve királyi biztos. Rényi József (1871—1923) jogász, 1895-től a vallás- és közoktatási minisztériumban dolgozott. 1905-ben a műegyetemen az alkotmány és közig, jog tanára lett. Az 1910-es választásokon Justh ellenfele'Makón. Réz Mihály (1878—1921) jogi író. 1921-ben a Népszövetség főtitkársága mellett szervezett magyar titkárság vezetője lett Genfben. Rosenberg Gyula (1856—1914) ügyvéd, országgyűlési képviselő 1892-től. 1910-ben munkapárti programmal lett képviselő. Rózsa Izsó (1842—1917) szegedi ügyvéd, számos nagy ipari és bankvállalat ügyésze, Szeged törvényhatósági bizottságának tagja. A város munkapárti parlamenti képviselője az első világháború idején. Sághy Gyula (1844—1916) jogász, egyetemi tanár. 1884-től mérsékelt ellenzéki, majd szabadelvű, végül függetlenségi párti országgyűlési képviselő. Sándor János (1860—1922) jogász, megyei tisztségviselő. Sógorság és politikai barátság fűzte Tisza Istvánhoz. 1903—1905-ig a belügyminisztérium államtitkára, 1913—1917-ig a második Tisza-kormány belügyminisztere volt. Schemua, Balázs (1856—1920) cs. és kir. gyalogsági tábornok, 1905-től vezérőrnagy, 1909-től altábornagy, a hadügyminisztérium egyik osztályfőnöke. 1911 végétől 1912 végéig vezérkari főnök. Schönaich, Franz báró (1844—1916) cs. és kir. gyalogsági tábornok, 1906—1911-ig közös hadügyminiszter. Serényi Béla gróf (1866—1919) politikus, 1897-től országgyűlési képviselő szabadelvű programmal. 1903—1905-ig kereskedelemügyi államtitkár, 1910—1913-ig földművelésügyi miniszter. Skerlecz Iván báró (1873—1951) horvát-szlavón és dalmát bán 1913—1917 között.