Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

A Návay-jegyzetekben szereplő politikusok főbb adatai

Solymosy Ödön báró (1866—1915) országgyűlési képviselő 1901-től. 1910-től Sopron képviselője munkapárti programmal. Starcevic, a horvát ellenzéki (jog-) párt vezetője. Stürgkh, Kari gróf (1859—1916) osztrák államférfi. 1909-től közoktatásügyi miniszter, 1911-től miniszterelnök. 1916 októberében gyilkosság áldozata lett. Supilla Supilo, Frank (1862—1917) a koalíció idején horvát országgyűlési képviselő, s mint delegált a magyar o.gy.-nek is tagja. Az ő közreműködésével jött létre a fiúméi rezolúció. Sümegi Vilmos (1864—-1938) újságíró, politikus. 1881-től a függetlenségi „Nemzeti Újság" munkatársa. 1893-ban egyik alapítója és kiadóhivatali főnöke volt a „Magyarország" c. napilapnak. 1904—1918-ig országgyűlési képviselő. Szappanos István (1818—1917) ügyvéd, függetlenségi politikus. 1906—1910-ig országgyűlési képviselő, 1906-ban a képviselőház korelnöke. Széchenyi Emil gróf (1865—1932) közgazdász, az MTA ig. tagja. 1905-től Sopron pártonkívüli képviselője volt. Székely Ferenc(l&42—1921)jogász, 1900-tól főügyész majd koronaügyész. 1910—1913-ig igazságügyminiszter. Széli Ignác (1846—1914) közig, tisztségviselő, 1883-tól a belügyminisztériumban dolgozott. 1895—1906-ig belügyi államtitkár és elnyerte a belső titkos tanácsosi címet. Széli Kálmán (1843—1915) politikus, az MTA ig. tagja. 1869-től 1911-ig megszakítás nélkül országgyűlési képviselő Deák-párti, illetve szabadelvű párti, 1906-tól alkotmánypárti programmal. 1875—1878-ig pénzügyminiszter, 1899—1903-ig miniszterelnök. A koalíció idején az Alkotmánypárt elnöke. Szemere Miklós (1856—1919) politikus, író, 1901-től többször volt országgyűlési képviselő. 1910-ben pártonkívüli képviselőjelölt. Szepesházy Imre (1857—?) jogász, országgyűlési képviselő munkapárti programmal 1910-től. A ház egyik jegyzője volt. Szereday Aladár (1850—?) birtokos, országgyűlési képviselő 1884-től. 1905-től alkotmánypárti, 1910-től pártonkívüli 67-es képviselő. Szilágyi Dezső (1840—1901) politikus, egyetemi tanár, az MTA lev. tagja. 1871-ben Deák-párti, a pártfúzió után szabadelvűpárti képviselő. 1877-ben a vámkérdés miatt kilépett a szabadelvű pártból és az egyesült ellenzék egyik vezéralakja lett. 1889-től újból a Szabadelvű Párt tagja. 1889—1895-ig igazságügyminiszter, 1895—1898 között a képviselőház elnöke.