Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

csak úgy, mint eshetőségről beszélnek, ámde magának a nyilatkozatnak hangjából kitetszik a párt azon célzata, hogy a választói reformot is felhasználja a megtépázott népszerűségének a restaurálására, ha pedig a pártnak ez a hajlandósága, úgy előre látva azt, hogy az agitáció szükségképpen milyen irányban fog haladni, nem nehéz megjósolni, hogy a pártban is mindinkább ki fog domborodni az a felfogás, amely a független politika érvényesülését nem a junkerek konzervativizmusában, hanem a széleskörű demokratikus irányelvek szolgálatában fogja keresni [...] A múltkori feljegyzéseim óta Kossuth Ferenc is megnyilatkozott e kérdésben. (Egyetértés, márc. 11.) Mégpedig készséggel elismerem, hogy korrektül, a „Budapestben" megjelent közlemény rektifikálásával. Kossuth tiltakozik a nem egybevaló kérdések Összekapcsolása ellen és hangsúlyozza, hogy igenis fel kell venni a küzdelmet a véderő tervezett reformja ellenében, de tisztán és kizárólag a véderő' nemzeti irányú fejlesztése szempontjából. A választójogi reformnak semmi köze a véderőhöz, így ennek a kérdésnek Ötletszerű bekapcsolása csak gyengítené az ellenzék akcióját már azáltal is, hogy magában a választói reform mikéntjében nagymérvű ellentét forog fenn az ellenzék egyes irányzatai között, így pl. Kossuth és állítása szerint pártjának nagy része sem akar hallani az ált., egyenlő és titkos vál. reformról. [...] Az ellenzéki riadó tehát már első ízben is „hamis hangokat" fújt és ha ebből a jövőre következtetni lehet, úgy a horoszkóp a kormányra nézve csak kedvező lehet. Az ellenzék koncentrált támadása helyett az önmagában meghasonlott és kettévált ellenzék — ez már magában véve is felér egy „félig már megnyert ütközettel". Ennél a pontnál különben nagy és döntő szerepe lesz Andrássynak, aki egyrészt hirdetője a „progresszív nemzeti politikának", másrészt azonban legelkeseredettebb ellenlábasa a Justh-féle „radikális" programnak. így tehát amennyiben a véderő elleni objektív küzdelemnek Andrássy egyénisége adhatja meg a savát és a borsát — úgy kétségtelen, hogy Andrássy támogatására az ellenzék azon része, amely Kossuth és Apponyi után indul, igen nagy súlyt fog helyezni és már ezért is kerülni fog mindent, ami az Andrassyval való szoros együttműködést lehetetlenné tenné. Már pedig Andrássy nem fog azokkal menni, akik az ált., egyenlő és titkos választói joggal taktikáznak — az kétségtelen, így tehát a Justhék által felállított iunctim már eleve is kizárja annak a lehetőségét, hogy a véderő reformja ellen az ún. „nemzeti ellenzék" tömör és egységes csatasorokban felvonuljon. Hogy Justhéknak mi is a célja? Erre vonatkozólag utalok régebbi feljegyzéseimre, melyekben már megállapítottam, hogy Justhék úgy számolnak, hogy Bécsben (pláne a trónörökösnél) kettőt akarnak: 1. a véderő fejlesztését, 2. a radikális választói jogot. Justhék tehát így okoskodnak: elég erősek vagyunk arra, hogy ha kell obstrukcióval is a véderő reform megvalósítását feltartóztassuk, viszont ha mi engedünk, úgy mi sem állhatja útját annak, hogy ezen, a monarchia érdekéből oly fontos reform megvalósuljon. Viszont az ált., egyenlő' és titkos választói jogtól Justhék éppúgy várják a maguk hatalmának újjászületését, mint reméli Ferenc Ferdinánd, hogy ezen reform segélyével úrrá lehet a magyar nemzeti sovinizmuson. Hogy kettőjük közül kinek lesz igaza, ezt majd eldönti a jövő. Gondolják tehát Justhék, ha mi