Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

a trónörökös egyik kardinális programpontjának az eló'térbe helyezésével közvetve a másik programpont megvalósítását is eló'mozdítjuk, úgy nincs semmi akadálya annak, hogy a trón várományosával magunkat megkedveltessük, és vele együtt csináljuk azt a politikát, melynek eredményeit illetőleg persze más a felfogás a Belvederében

97 és más a Rákóczi utcai klub helyiségben. Van okom annak a feltevésére is, hogy ettó'l a politikai machinációtól Kristóffy sem áll távol, amint hogy igen bizalmas helyről már értesültem is, hogy Justh és Kristóffy között a tényleges kibékülés már megtörtént. A „Do ut des"

98 politikájának ily formán egy sajátos kialakulásával állunk szemben, amelynek eló'nyét az képezi, hogy az egyik pontra nézve a két fél között a felfogás kongruens. Persze az egész lényegét a trónörökös egyéni befolyásába vetett hit és számítás képezi. A feltevés ugyanis, hogy a trónörökös befolyása elég predomináló lesz ahhoz, hogy a katonai reformok megvalósítása fejében és árában az ált., egyenlő és titkos választói jognak törvénybe iktatását is kierőszakolja. Tekintettel továbbá az uralkodó nagyon előrehaladott korára, a közeli eshetőségek körébe tartozik egy trón változás is, amelyet a többi józanul ítélni tudó magyartól különbözve Justhék, úgy hiszem, türelmetlenül várnak. A nagy véderő reform mintegy előkészítéseként — mégpedig az anyagiak nagy és jelentős ágában — működtek az elmúlt hónapban a delegációk. (Jan. 23.—márc. 4.) Nagyobb emóció, sőt nagyobb mérvű ellenzés nélkül megszavazták azokat a nehéz anyagi áldozatokkal egybekapcsolt budget-tételeket, amelyek a hadügyi kormányzat rendelkezésére bocsáttatva hivatva lesznek véderőnket úgy a szárazföldön, mint a tengeren is egyaránt — a nagyhatalmi állásunkkal egybekötött — érdekek és kötelességek irányában fejleszteni. Kétségtelen, hogy a végösszegükben az 1000 millió koronát megközelítő áldozatok, amelyek a monarchiát képező két állam adófizetőit terhelik, igen nagyok és jelentékenyek, ámde viszonyítva az áldozatokat a kockán forgó nagy érdekekkel, ezen áldozatokat még materiális vonatkozásukban sem jelezhetjük túlzottaknak. Az, hogy dacára a kultúra stb. még annyi kielégítésre váró nagy érdekeire, mégis egy ily nagy összeget vagyunk kénytelenek a fegyverkezéseknek, mint a kultúra védelmezőinek áldozatul hozni — jelensége és folyamánya a nemzetközi állapotoknak, melyek alól éppoly kevéssé vonhatjuk ki monarchiánkat, amint nem állhat módunkban a társadalmi kötelezettségekkel szemben a tagadás álláspontjára helyezkednünk. Lehet, hogy egy távoli — ma azonban még be sem látható —jövőnek fenn van tartva a világbéke állandóságát a kultúrnemzetek javára biztosítani, lehet, hogy lesz még oly kor, amidőn a XX. szd. „militárizmusa" barbarizmusnak és az emberiség aberrációjának fog látszani — ma azonban (és a felelős politikusnak a mával, a tényekkel kell foglalkoznia) az állami élet biztonsága és így közvetve a polgárok anyagi boldogulása és kulturális haladása sem nélkülözheti azokat a védelmi eszközöket,