Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

lyeselt Tiszának, tartózkodtak a vélemény nyilvánításától, Berzeviczy pedig egészen belesápadt annak a feladatkörnek a körvonalazásába, amit Tisza felszólalása az elnökség számára kijelölt. Másnap azután felkerestem Berzeviczyt és közöltem vele, hogy nekem határozott nézetem, hogy az eró'szakkal a helyzetet szanálni ma is csak annyira lehetetlen, mint volt 1904-ben, de hogy ettől el is tekintve egész politikai múltam egyenesen kizárttá teszi azt, hogy mint elnök én kövessek el egy olyan erőszakot, amiért 1904-ben a Szabadelvű Párt ellen a harcot felvettem, illetve a választások eredménye folytán a koalíció győzelmében osztoztam. Ezt annál is inkább helyénvalónak láttam nyíltam kifejezni, minél inkább nyilvánvalóvá vált, hogy úgy az ellenzék, mint a többség egy része is félremagyarázta energikusabb elnökléseimet és ezekből azt a következtetést vonta, hogy adandó alkalmakkor én lehetnék az alkalmas, illetve a „veszedelmes" elnök. Mellesleg szólva én ma épp úgy elnökölök, mint az előző 5 évben, csakhogy mai elnöktársaim oly engedékenyek és gyengék, hogy közöttük úgy nézek ki, mint az elszánt energia képviselője, amint viszont Justh és Rakovszky túlzó erélye között én képviseltem — optikailag — a higgadt mérsékletet. [...] Miután nézeteimet Berzeviczyvel közöltem, aki e tárgyban Tiszával beszélt, T. felkeresett, hogy nézeteimet a helyzetről és a házszabályok mikénti kezeléséről meghallgassa, mondván, hogy „nagy súlyt helyez arra, hogy lehetőleg az én felfogásommal találkozzék." Ezen igen megtisztelő felszólítás után nyíltan kifejtettem álláspontomat abban a részében is, amely egy esetleges erőszakos lépés kivihetoségére vonatkozik, valamint abban is, amint én a helyzetet „megoldhatónak" találom. Kifejtettem, hogy az első feltétel a türelem, azaz hogy a többség ne ragadtassa magát oly szélső lépésre, amely csak kedvezne az ellenzéknek azáltal, hogy módot nyújtana neki „honmento" zajos jelenetek inscenálására és a ma teljesen higgadt, sőt közömbös közvélemény felizgatására. Az elnöknek két nagy feladatot kell megoldania. Egyrészt szigorúan és pártkülönbség nélkül alkalmazni a házszabályokat és függetlenül az ellenzék műharagjától, következetesen alkalmazni azt a szigort, amelyet a mai házszabályok is számára biztosítanak és fenntartanak. Másrészt kötelessége az elnöknek minden erejével oda hatni, hogy a ház normális tárgyalási rendje turbulens jelenetekkel lehetőleg ne veszélyeztessék, ami persze nem azt jelenti, hogy ezen utóbbi cél érdekében az elnök á la Kabos

95 tehetetlen és akarat nélküli bábbá törpüljön, hanem főleg azt, hogy az elnököt elsősorban támogató többség tartózkodjék a „bajnoki vívásoktól", és ne keresse érvényesülését abban, hogy szenvedélyes durvaságban az ellenzékre rálicitáljon, mert ezzel nem az elnöknek, hanem megint csak az ellenzéknek jön segítségére. Ami a speciális pari. helyzetet illeti, úgy ezzel szemben a követendő „módus procedendi-t"

96 a következőkben jeleztem: A bankvita március 20-a körül kétségkívül véget fog érni, az ezután következő normális évi újonc megajánlásánál remélhetőleg nem lesz hosszabb vita. Ezt követó'leg azonban félős, hogy az ellenzék a budget vita megnyitásában fogja hazafiúi kötelességei teljesítésinek útját keresni. Tekintettel arra a körülményre, hogy az indemnitás csakis az év első 4 hónapjára szól, meglehetős könnyű játéka lesz az ellenzéknek, ha ismét