Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
az „ex-lex" állapotot kívánná előidézni. Az ellenzék ezen valószínű taktikájával szemben kívánatos volna, ha a kormány csakhamar benyújtana egy újabb indemnitási törv. javaslatot, mondjuk július l-ig szóló hatállyal, esetleg azzal az indoklással, hogy maga is kívánja, miszerint a budget megvitatása terjedelmesebb — nem terminushoz kötött — módon történhessék. Ha már most az ellenzék ezen indemnitási javaslat ellen is hosszabb vitát provokálna és ezáltal mintegy kifejezné azt is, hogy az obstrukciót mint az „ex-lex" állapot eszközét gyakorolja, úgy tényleg már elérkezett az ideje annak, hogy az okvetetlenkedő kisebbség ellen fellépjünk. De miben álljon ez a fellépés? Szerintem csak abban, hogy a kormány ezekkel a jelenségekkel szemben visszavonja úgy az indemnitási, mint a költségvetési törvényjavaslatot azon célból, hogy a házszabályok szerint letárgyalható legyen az az indítvány, amely a házszabályok módosítására, helyesebben a koalíció által megalkotott sürgősségi házszabálynak újabb életbeléptetésére vonatkozik. Ennek az indítványnak már az e körül várható vita technikai szempontjából sem szabad mást tartalmazni annál, mint egyszerű megindítványozását a sürgősségi házszabály újabb életbeléptetésének. [...] Bár a próféta szerepe legtöbbször hálátlan, mégis merem vallani, és ennek kifejezést is adtam, hogy ha a kormány, illetve a többség kellő nyugalommal ki tudnak tartani, ha nem türelmetlenkednek, hanem engedik, hogy az ellenzék eljátssza a maga szerepét — úgy alapos a kilátás arra, hogy célt érünk, s hogy mondjuk 1 éven belül az összes függő, annyi válságot okozó kérdések meg lesznek oldva. Viszont nézetem, hogy a Tisza és hívei által propagált és „titkon óhajtott" eró'sebb fellépés épp úgy fel fogja a helyzetet borítani, mint 1904-ben. Vajon mi történjék arra az esetre, ha az ellenzék már a budgetet, illetve az indemnitást is obstruálná? Szerintem itt csak radikális kúra segíthet, azaz az országgal megértetni az „ex-lex" állapot romboló és kártékony hatását elsősorban azáltal, hogy a kormány „alkotmányos felhatalmazás híján" beszünteti mindazon fizetségeket, amelyek nem alapulnak államjogi (nemzetközi) v. magánjogi igényeken. (Pl. az állampapírok szelvényeinek a beváltása.) Kétségtelenül igen drasztikus hatású eszköz, melynek azonban az a kétségtelen előnye megvan, hogy egynél többször úgy hiszem nem kell alkalmazásba venni. Mert a fizetéseikre utalt tisztviselők, tanítók, na meg a képviselő urak igen hamar rá fognak jönni arra, hogy az ilyen nemzeti ellenállásnak semmi értelme és kétségkívül módját fogják ejteni annak, hogy a normális állapotok visszatértét a hatalmával egyenesen visszaélő kisebbségtől kierőszakolják, illetve hogy véget vessenek annak a lehetetlen, a parlamentarizmus alapelveit felforgató és megtagadott állapotnak, amelyet jeles ellenzékünk mostmár derűrol-borúra az obstrukció fegyverének igénybevételével — felidézni, mondhatnám azt is állandósítani helyén valónak lát. Beszéltem ezen ügyben Lukáccsal is, aki maga is foglalkozik ezzel az eszmével, sőt a módozatról már a királynak is említést tett. Persze hogy kívánatos volna, hogy erre ne kerüljön sor, de a t. ellenzék magatartása minden feltevésre feljogosít, kivételével talán annak az egynek, hogy ellenzékünk józan belátása mégis csak győzni fog. Ott ahol a néppárt intrikái sohasem szünetelnek, ott, hol Polónyi kiszámított gazsága és Justh vad szenvedélye uralkodik, ott, ahol
