Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
állapodásokra" 93 való hivatkozással támadta Kossuth jóhiszeműségét azért, amiért az önálló bank mellett továbbra is agitálni merészkedik. [,...] A Lukács-ügy úgy-ahogy mégis véget ért. Ami azonban nem tarthat vissza annak az elfogulatlan igazságnak konstatálásától sem, hogy bizony kívánatosabb lett volna, ha el sem kezdődik. Lukács állását egyébként az „ügy" nem igen ingatta meg, e tekintetben a t. ellenzék koncentrált támadásai is kárbavesztek. Ennek bizonyítását láttam a febr. 15-iki udvari ebéd alkalmából, amidőn az ebéd utáni „cercle" alatt Ő Felsége kitüntető szívességgel, feltűnően hosszan beszélt Lukáccsal és azzal búcsúzott el tőle (magam hallottam), „csak erősen kitartani, az a fo." Persze ez a sok mellékes epizód nem éppen sietteti a bankvita folyamatát, mely vita jan. 1 l-e óta szakadatlanul tart és még kilátás van arra, hogy még vagy két hétig, tehát március közepéig elhúzódik. Pláne most fog még következni annak a sokat megvitatott 5. paragrafusnak a tárgyalása, mely kedvező alkalom az „alkotmány megvédéséért" felveendő honmentő harcnak. Az ellenzék taktikája különben meglehetősen áttetsző és nyilvánvaló. Az ellenzék mindenképpen azon van, hogy a kormányt — terminus zavarokkal — krízisbe, azaz legalábbis „ex-lex-be" hajtsa. (Lehet-e ez utóbbinál szebb, és magasztosabb célja egy alkotmányvédő elszánt magyarnak?) Minthogy pedig az indemnitás csak május l-ig szól, a budget tárgyalása pedig ismét hosszú és magas nívójú viták rendezésére látszik alkalmasnak, nem is túlságos optimizmus az ellenzék részéről, ha már most is „örömmel" gondol a magyar állam financiális presztízsét oly nagy mérvben megrontó ex-lex bekövetkezésére. Mert a bank provizórium terminusába vetett reménykedésükkel a t. ellenzéki hazafiak felsültek, mert a terminus egyszerűen meghosszabbíttatott május 15-ig anélkül, hogy az ú.n. bank ex-lex-re egyébként bárki is gondolna. (Szegény Justh papa mennyit várt Ő ettől!) Másik célja, illetve titkos óhaja az ellenzéknek az, hogy a kormánypárt, illetve a kormány vessze el a türelmét és csináljanak valami kis erőszakot, amivel szemben azután a nemzeti lelkesedéstől kísérve sorakozhatnának patentirozott „monopol" hazaffyak. Bár egy ido óta „viharelnöknek" csúfolnak és csinálnak is elnöklésem alatt hetenként legalább egyszer falrengető és fülsiketítő „viharokat", mégis remélem, hogy a kormánypártban nem fognak beugrani és nem fogják szem eló'l téveszteni — a múltak tapasztalataira is gondolva — hogy az erőszak csupán csak a „gyengék ereje". E tekintetben némiképp aggasztó jelenség Tisza István, aki úgy látszik még most sem tud letenni arról a rögeszméjéről, hogy csak valamelyes erőszakos úton 94 lehet a parlamenti helyzetet szanálni. Ezen nézetének egy a bank vitával kapcsolatos bizalmas megbeszélés alkalmával kifejezést is adott, amennyiben azt hangoztatta, hogy a mai helyzetet is radikálisan orvoslandónak tartja és bár egyelőre hajlandó a várakozás álláspontjára helyezkedni, ámde meggyőződése, hogy előbb, vagy utóbb, de a pártnak össze kell fognia, hogy a kisebbség okvetetlenkedésével szemben a többség akaratának feltétlen érvényt szerezzen. A „módra nézve" Tisza konkrét javaslatot nem tett, azt azonban kifejezésre juttatta, hogy túlságos formalizmusban nem szabad akadályt látni. A jelenlevő miniszterek az egy Hyeronimi kivételével, aki határozottan he-
