Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

magának a kormánypártnak se legyen egy határozott, világos, megismert és épp ezáltal elbírálható iránya. Ha Tiszával és az ó't követő' párttagokkal a megegyezés nem sikerül, úgy a munkapárt mai alakjában megbukott, de nem a Justhék támadása, de a saját maga képtelensége miatt. S ha ekkor a választói jog kérdése fog előtérben állani a maga teljes és többé el nem homályosítható valóságában, úgy a politikai evolúciónak természetes következménye csak az lehet, hogy a pártok csoportosulása ezen nagy kérdés körül történjék, aszerint amint valamely párt híve a demokratikusabb, mondjuk „általános" reformnak, avagy híve a Tisza—Andrássy által képviselt konzervatív irányzatnak. Nem tartom tehát kizártnak a politikai pártéletnek olyatén kialakulását sem, mely szerint egyrészt Tiszáék és Andrássy hívei +Kossuth-párt nagyobb része megalkotják a konzervatív blokkot — többséggel a főrendiházban — másrészt Khuen, Lukács híveikkel és a mai Justh pártnak az „értelmesebb" részével egy „progresszív liberális" pártnak zömét alkotandják, Justh apánk pedig kevesed magával hirdetni fogja a „kuruc magyarok" hajthatatlanságát, a gyűlölt közösügyes Ausztriával szemben (ha ugyan Justh apánk nem fog némiképp kiábrándulva a „krumplikapálás" egyszerű és üdvös foglalkozásához visszatérni — amint ezzel már 1908-ban is megfenyegette a hálátlan nemzetet). Mindezt persze csak annak a feltevésében írom, hogy egyrészt Khuen komolyan veszi az igazán liberális és demokratikus választói reform megalkotását (a nemzeti érdekek szem előtt tartásával, de a konzervatív társadalmi osztályérdekektől menten), hogy másrészt Tisza beváltja (amint ezt nála fel is kell tenni) azt a legutóbb Kolozsvárott is tett kijelentését, mely szerint ő politikailag teljesen elvál azoktól, akik az általános és egyenlő választói jognak a hívei, azaz akik Andrássy pluralitásos javaslatán túlmenve kívánnák a választói jognak demokratikus reformját megvalósítani. Ha viszont sikerül a munkapárt homogenitását a választói jog reformjának pártprogramjában kifejezésre juttatni és egyúttal sikerül ezáltal az is, hogy a volt alkotmánypártiak (pártonkívüliek) csatlakozása a munkapárthoz megkönnyíttetik, úgy az egységes 67-es blokk elég erősnek fog bizonyulni arra, hogy a Justhék támadásaival szemben is megvédje a parlament rendjét és munkaképességét különösen akkor, amidőn a nemzet nagy többsége és a képviselőház minden értelmesebb eleme ellene fognak fordulni a Justh által irányozott romboló taktikának.

13 A választási mozgalmak országszerte kulminálnak. Sajnos, a politika a közrend és a tisztesség rovására esik. Nemhiába, hogy Justh Gyula a nemzeti ellenállás vezére. Az ő képét viseli az ellentábor. Bárdolatlan, durva, aljas és butító eszközökkel dolgozó. így képzeli Justh úr a lehengerlést, amint hogy nem is rendelkezik más felett, mint fizikai erő és nyers temperamentum felett. A vezért követik csatlósai és valóságos útszéli terrorral szólnak belé az alkotmányos jogok gyakorlásába. Érzik, hogy hatalmi pozíciójukat elvesztették, ezért oly féktelen dühük. A mi kezdetleges kultúrviszonyaink közepette nem csoda, hogy rombolásuk, mételyük eredménnyel jár. Üres jelszavakkal elnémí-