Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
tott „tudatlan" tömeg, terrorisztikus cselekményekre egyenesen felbérelt „mob", ez az a díszes társaság, melyben Justh úr magát vezérnek képzeli. Személyesen is volt alkalmam tapasztalni e működés eredményét. A nagylaki választói kerület ötödrangú függetlenségi jelöltje, Nagy Sándor úr — faji jellegéhez híven a legkomiszabb fegyverekkel dolgozik, csakhogy veszélyeztetett pozícióját fenntarthasssa. Hogy zsidó voltát a rendszerint a nem éppen zsidó köznéppel elfeledtesse, bűnös úton — egyenesen osztályellenes izgatásokat folytat ott, hol történetesen 67-es a községbeli birtokosság. így Földeákon is. A község alsó néposztályát egyenesen lázítja a birtokosság, az egyház, a hatóság, a törvény és a társadalmi rend ellen. Pénzt osztogat a mobnak, csakhogy ordítozásaival és inzultusaival elrettentse azokat, akik finomabb érzésűek. A különben tisztességes községet teljesen kivetkőztette rendes formájából és oda vitte a dolgot, hogy abban a községben inzultáltak, hol — dicsekvés nélkül mondhatom —• sohasem vétettem azon kötelességek ellen, melyekkel mint polgár polgártársaim iránt tartozom. Abban a községben, mely kifejezője az én szeretetemnek, abban a községben, hol felnőttkorom óta lankadatlan kitartással mindenkor csak egy célt ismertem, azt t. i., hogy e község fejlődését és haladását, lakosainak jólétét és megelégedettségét előmozdítsam, abban a községben, hol eddig magamat minden hely között legjobban éreztem, mert itt tudatában véltem élhetni egyéni hasznos voltomnak, — Nagy úr a csőcseléket felbérelte, hogy szitkokkal, durva inzultusokkal illessen. Ritkán érintett valami az életben oly kínosan mint az, amit Földeákon május 8-án tapasztaltam. Nem mintha valami nagy bántódás ért volna, hisz ha ez bárhol máshol ért volna — úgy reá sem hederítettem volna. De a május 8. események megfosztottak attól a boldog illúziótól, melyben Földeákot illetőleg eddig éltem, megfosztottak attól a hittől, hogy a magyar nép elég értelmes és jóindulatú ahhoz, hogy felismerje az igazi vonzalmat ott, ahol e vonzalom tényleg minden erőltetettségtől, minden Önző vonatkozástól ment. Minthogy feltevésem illúzió volt, úgy annak elvesztése felett nem lenne mit bánkódnom, hisz voltaképpen az illik egy férfiúhoz, hogy úgy lássa az életet, amint az tényleg van. De elvégre emberek vagyunk és egy kellemes érzéstől megválni nem esik azért könnyebbnek, mert elmondhatjuk, hogy feltevésünk, amelyből ezen érzésünk fakadt, téves volt. Ha tehát május 8-a óta jobban is ismerem Földeák népét, mint addig, — úgy ez nem változtat azon a tényen, hogy fájlalom e napot és sokat adnék, ha a község irányában továbbra is fent tarthattam volna — egész fiatalságomat átható — gyermekes szeretetet. Ennek most már vége, a község irányában is férfivé váltam, aki teljesíteni fogja kötelességét, de rideg érzéssel fogja teljesíteni azt, amit eddig szíve melegével végzett. Hasonlóképpen felfordult a helyzet az egész megyében is. Makón, Justh úr „kerületében" ellenjelöltet állítottak Rényi József budapesti tanár személyében. Nem mondom, hogy Rényi úr korteskedési módja mindenben az én ízlésemnek megfelelő, nem mondom, hogy különösebben gutiroznám azokat a „nagyon is áttetsző" demagóg frázisokat, melyekkel Rényi úr mandátumra törekszik, ámde országos szempontból oly nagy jelentőségűnek vélném Justh bukását — pláne Makón —, hogy teljes vágyakozással nézek a „48-as
