Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
alakulása nagy csapás volt ezen akarnok—kuruc csoportra, mely csapás annál nagyobb, mennél inkább vezette ezen új fordulat a pártvezért a „Nagy Györgyök, Zachariás Jánosok stb." karjaiba. És már most is, a csata hevében is tapasztalhatók a széthúzás, az elkülönülés első' jelenségei. Egyrészt a pártvezér obstrukciós 11 hajlamait nyíltan destruálók pártjának tagjai körül azok, akiket a párt-elnök út értelmi nívójához viszonyítottan bátran elnevezhetünk „intellektuálisoknak". így az obstrukció ellen nyilatkozott az eszes Éber, Kelemen, Ábrahám, Bakonyi, sőt bizonyos mérvig maga Batthyányi is, míg Holló „feltűnó'en" hallgat, alig beszéltet magáról (ez pedig nála szokatlan, épp ezért jelentó's dolog), másrészt feltűnő' a pártvezér izoláltsága, ami különösen szembetűnő volt a május 5. makói programbeszéd alkalmával. Elvégre, szó ami szó, Justh mint agitátor ugyancsak kitett magáért és utazásával annyit végzett, hogy — a céltól és eszközöktől eltekintve — bizony becsületére válik ez nem egy 60, de egy 30 éves férfiúnak is. Azt hittem tehát, hogy e makói nap csakugyan országos pártünnep lesz abból a szempontból, hogy e napra lerándulnak Makóra a párt kiválóbb tagjai egyrészt, hogy tisztelettel meghallgassák a vezért, másrészt hogy megjelenésükkel dokumentálják azt a hálás köszönetüket, mellyel mint párttagok Justhnak tartoznak. Ha feltételesen Justh párti vagyok, nem is tudtam volna elképzelni, hogy ne legyek jelen azon a programbeszéden, melyet vezérem az ő törzsökös otthonában, régi hívei tudósítására tart. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy Justhot tulajdonképp magára hagyták, mert Markos Gyula és egy csángó atyafi (mutatványban) mégsem valami díszes kíséret. Mindenesetre Makón nem bántak úgy vele, mint valamely nagy jövőjű vagy tekintélyű pártvezérrel, és ezen és ezekhez hasonló jelenségekből következtethetne Justh arra a támogatásra, melyet olyanoktól várhat, akik ma is ha valami vígasztalóra akarnak gondolni, hát visszagondolnak arra a boldog epizódra, amidőn az ischli klauzula 12 egykori szerzője, a közgazdasági közösség egyik bajnoka Lukács László tárgyalt velük — a kurucokkal — a hatalom átvételének módozatai felett. A jósolgatás a politikában hálátlan mesterség, így különösen ma, amidőn a választások kimenetelétől igen sok függ. A választások kilátásai iránt (a választások június 1- és június 10-e között lesznek) elágazók a nézetek, abban azonban legtöbb megegyezik egymással, hogy a kormánypártnak lesz többsége habár nem is nagy, hogy viszont az ellenzéki pártok közül leginkább Justhék fognak érzékeny veszteséget szenvedni. Ha e számítás tényleg valóra válnék és ha bekövetkeznék az az örvendetes eredmény, hogy Justhék 50—60 kerületre leapadnak (a múlt országgyűlésen kb. 140-en voltak), úgy kétségtelen, hogy ez az eredmény a Justh-párt köreiben is nagy konsternációt fog kelteni. Igaz, hogy manapság jóformán csak maga Justh „tüzel", ő át van hatva saját egyéni „nagyságának" tüzétől, nem lát, nem hall, mert egyre csak arra gondol, hogy milyen „óriás nagy hazafi ő", ki mivel „ilyen", csakis győzhet. Ennek a lelki állapotnak tudhatók be alkotmányellenes kijelentései is, melyekkel már eleve jelzi, hogy ő a választások eredményét csak addig respektálja, míg ezek neki kedvezők, míglen ha kisebbségbe jutna, úgy a legvadabb obstrukció fogja lehetetlenné tenni annak a parlamentnek a munkáját, amely nem Justh Gyula „ő hatalmasságának" az engedelmes szolgája.
