Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

vállalkozott, egyben kiegészítve a régi programot a választói reformnak immár megoldásra váró nagy kérdésével. De itt kezdődik ismét a nagy nehézség, amely félek, hogy a politikai konszolidáció munkáját meddővé fogja tenni. A választói reformot illetőleg még a koalíciós kormány idejében úgy Khuen, mint Lukács is mindenkor a demokratikus liberális iránynak voltak a szószólói — nem akarom állítani, hogy talán csak azért, hogy ekként módjukban legyen Andrássy pluralitásos reformja

4 ellen állást foglalni. Tény azonban, hogy az az Adrássy-féle javaslat beterjesztése után Khuen a „Pester Llyod"

5 hasábjain egy cikksorozatot tett közzé, melyben, ellentétben Adrássyval, magát az általános és egyenlő választói reform hívének vallotta, az Andrássy pluralitási javaslatot pedig, mint a nagy reform karikatúráját jellemezte. Szintúgy Lukács is, aki az elmúlt év folyamán állandóan Justhékkal flörtölt — kétségkívül a bankbéli becsapás

6 fejében előzékenységet mutatott volna a Justh által hirdetett radikális választói reform irányában. Ehhez járult az is, miszerint köztudomású, hogy az udvari körök óhaja az általános és egyenlő választói reform iránt nyilvánult, s hogy maga a király is csak hosszas rábeszéléseknek engedve járult hozzá a koalíciós kormány pluralitásos javaslatához. Mindezek figyelembevételével csak természetes volt, hogy a közvélemény a Khuen-kormány alakulásában egyúttal a választói reformnak demokratikusabb irányban való megvalósítását látta. Maga Khuen is ily formán nyilatkozott, mint legközelebb megvalósítható kérdés, a választói reform szerepeljen, mégpedig abban az irányban, amely a kormányelnök nézeteivel megegyezik. Ámde ezen logikus és természetes folyamat nemcsak hogy nem következett be, de ellenkezőleg épp a választói reform kérdésében legnagyobb mérvű az ellentét a kormánypárt egyes frakciói és a fő vezető politikusai között. A mai kormánypártnak fanatikus „spiritusz rektora"

7 Tisza István, aki viszont a választói reform kérdésében a konzervatív álláspontnak a hirdetője. Ő szintén aggállyal kísérte Andrássy reformját, de nem azért, hogy mint Khuen a pluralitást a demokratikus egyenlőség nevében ellenezné, de azért, mivel még Andrássy javaslatát is soknak és a konzervatív érdekekre veszélyesnek találta. Hogy így gondolkozva miért nem vállalkozott Tisza maga a kormány megalakítására, miért nem dolgozott ki egy egységes, konzervatívabb programot, amely azután egyesíthette volna túlnyomó számban Andrássy híveit és a néppárt egy részét is — ez egy rejtély, amely ismét kételyeket támaszt Tisza államférfiúi belátása irányában. Nem mondom, hogy én helyeslem Tisza konzervatív társadalmi felfogását, de kétségtelen, hogy ez a program, ha őszintén és szabadon lenne feltárva, úgy kétségtelenül nagy vonzerőt gyakorolna a mai választó közönség körében. És ha Tisza azt akarja, hogy a meddő közjogi harcok elnémíttatásával a politikai pártok megoszlása nálunk is már aktuálisan irányító szempontok alapján történjék — úgy a választói reform kérdésénél kedvezőbb alkalomra nem is igen találhatna, mivel ezen nagy horderejű kérdés feltétlenül alkalmas arra, hogy a tagozást „konzervatívok és liberálisok (radikálisok)" között megejtse. Most azonban mi történt? Tisza visszautasította a neki felajánlott missziót, dacára annak, hogy tudhatta, miszerint az ő vállalkozása számíthat az alkotmánypártiak túlnyomó részének a feltétlen támogatására. Egyben „az elkesere-