Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

bácskai nábob kultúrlátköre előtt? Igazán vétek volna a demokratikus választói jog megalkotása, mert hát amint ezt báró Voinits István b.t.t. úr pédája illusztrálja — a mai kultúrnívónknak az felel meg, ha „pénzes" zsupánok vezetik a pártéletet, ahol sem a közjogi, sem a szocialista, hanem a balkán ízű epikureizmus képezi a nervum vitae-t.

198 Igazán dicső feladatot teljesít Tisza, amidőn ennek az „intelligenciának"? a befolyását akarja fenntartani, mert kétségtelen, hogy ha Voinits István báró nem rendezhetne fényes banketteket, úgy az ezredéves Magyarország megszűnnék létezni, mert a mi specifikus intelligenciánk sohasem hasonlítható ahhoz, amit nyugaton intelligenciának szoktak nevezni. Hála Isten, hogy a mai munkapártban még igen sokan vannak azok közül, akik ennek a specifikusan nemzeti intelligenciának képviselői, akikben tehát Istvánnak öröme telhet, és akik viszont benne a magyar nemzeti géniusz büszke letéteményesét és védelmezőjét látják. Az máris bizonyos, hogy a jövő hét folyamán egy később megállapítandó napon a munkapárt egy fényes lakomát rendez Khuen Károly tiszteletére, amelyen való megjelenésre már ma meghívattunk. Egy teríték ára 25 K. Örvendetes hír és jellemző, hogy milyen jól megy dolgunk. A mindenképpen súlyos válság percében első gondunk egy fényes muri rendezése, amely alkalmat szolgáltat érdemes elnökünknek, hogy rendezői (és politikai?) talentumát igazi bácskai módra újból dokumentálhassa. Hiába, Tisza István óhaja szerint még vezet a magyar intelligencia. Mindezek előrebocsátásával még csak azt kívánom megállpítani, hogy máris alapos az aggodalmam. Lukács vállalkozása nem fog a hozzá fűzött reményeknek megfelelni, mivel a vezető szellemek változatlanságával úgy látszik csak „firma-változást" jelent, márpedig mint „firma" nem tudom miért volna jobb Lukács, mint Khuen—Héderváry? Hiszem, hogy Lukács úgy képzeli a dolgot, hogy legyen csak egyszer nyeregben — úgy majd emancipálja magát a különböző befolyások alól. Félek, hogy ebben a számításában csalatkozni fog, mert Tisza sem az a legény, aki az „egyszer elfogadott baráti kézszorításból" a barátot könnyen kiengedné. Tisza olyan formán áll Lukácscsal szemben, mintha mondaná: „Und wirst du nicht mein Brúder sein, so schlage ich dir den Schádel ein."

199 így Jakabffy Imre lemondási szándéka alapján (belügyi államtitkár) máris megindult Tiszáék mozgalma, hogy ezt a fontos állást Tisza sógorának és bennfentes hívének, Sándor Jánosnak biztosítsák. Sándor János államtitkársága azonban most egyenesen provokáció számba ment volna, márpedig aki komolyan akar békülni, az nem provokál. Hála Isten, hogy Lukács ennek a nagyon jellemző óhajnak ellenállott. Úgy kerülte meg a kényes kérdést, hogy a szegény beteges Jakabffy Imrét rávette, hogy egyelőre legalább tartsa lemondását függőben. Ez az egy példa is elegendő arra, hogy megvilágítsa Tiszáék „gondolkodását" és „taktikáját" s egyben igazolja azon feltevésemet is, hogy a Lukács-féle vállalkozás sikertelenségét készíti elő az a majdnem tolakodó szerep, amelyet Tisza játszik. Ez alól fájdalom, Lukács sem tudta magát emancipálni. Tegnap a horvát miniszteri állást is betöltötték, mégpedig Josipovich Géza