Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

rokonszenves egyéniségével, aki ezt az állást már a koalíció alatt is viselte és akihez ezen idő óta őszinte barátság fűz. Az osztrákok szemtelenkedése remélhetőleg nem fog horvát politikánkra visszahatni, legalábbis Lukács eddigi nyilatkozataiból arra kell következtetni, hogy a királyi biztos működése továbbra is fennmarad, éspedig addig, amíg azt az arra egyedül illetékes faktorok a magyar birodalom érdekében fenntartandónak vélik. Mindent összevéve ez a legjobb és a legnyomatékosabb válasz Stürgkh úr „tapintatos" beszédére, ami különben is a magyar kormány és parlament részéről is „méltó" visszautasításban fog részesülni. Most úgy van tervbevéve, hogy az új kormány április 29-én fog a háznak bemutatkozni, ezt követőleg pedig a delegációk egy rövid ülésezésre április 30-án fognak egybegyűlni. Lukács ma délben meglátogatta Kossuthot és legközelebb Justhot fogja felkeresni, hogy őket programjáról előzetesen informálja. Általában ma az a vélemény, hogy az állapotokban enyhülés fog beállani és különösen hiszem ezt a Justh-párt egy részéről, hol igenis megvan a békülési hajlandóság, és talán az az érthető vágyakozás is, hogy Justh Gyula úr vezérkedésétől, még egy kis árulás útján is, megszabaduljanak. A Lukács-féle tárgyalások folynak, eredményüket illetőleg a hangulat változékony. Úgy látszik különben, hogy Lukács „lassú tűzön" akarja pecsenyéjét megsütni. Tegnapelőtt hosszasabban beszéltem vele, ekkor közölte, hogy a Justhtal való tárgyalások tegnap megszakadtak és ekkor ő is elég pesszimisztikusan ítélte meg a helyzetet. Panaszkodott Tisza gyámkodása miatt, amely alatt kell? működnie, mivel a pártegységet veszélyeztetni nem szabad. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha Tiszát „megnyugtatja", ami pedig elég nehéz feladat. A választói jogról úgy nyilatkozott, hogy ő „egy átmenetet" akar és ezt a célt szolgálta terve is, melyhez különben nem ragaszkodik és így engem is felkért, hogy amennyiben más „keresztülvihető" megoldást tudnék, úgy ezt közöljem vele. Mivel az én megoldásom sokkal radikálisabb lenne és így kétségkívül nem találkozna Tisza tetszésével sem, egyelőre nem lesz sok mondanivalóm, már azért sem, nehogy — akaratlanul is — zavarjam Lukács kibontakozási tervét. A hangulat a kimenetelt illetőleg az utolsó órákban ismét kedvezőbbé vált. Maga Lukács erősen bizakodik és amint azt tegnap este velem közölte, máris bírja Désy és Apponyi ígéretét, hogy obstrukcióban nem fognak résztvenni. Justhékkal szemben Lukács folytatja a „verfür Frau"

200 szerepét, úgy látszik nem minden eredmény nélkül. 24-én du. összejött Batthyányival és azt szuggerálta neki, hogy szívesen várja a függetlenségi párt újabb propozícióit, amelyeket a maga részéről beható tanulmányozás tárgyává fog tenni. Batthyány ebbe belement mintegy Justh háta mögött, aki hallomás szerint nem valami túlzottan nyájasan nyilatkozott Batthyány „újabb" tárgyalása felől, amikor ő — a hatalmas diktátor — az utolsó szót már kimondotta.