Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

kapálni". Hát ami az utóbbit illeti, úgy az ország érdekében állana, ha Justh mielőbb szaporítaná a „becsületes kapások" hasznos gárdáját, így még talán neki is alkalom nyílnék a maga rehabilitására. Hiszem is, hogy a Justh párt kebelében vannak és főleg lesznek disszonanciák, s hogy pl. Batthyány és talán Holló is nem nagyon fogják tartóztatni Justhot, ha tőle szép szóval megszabadulhatnak. Justh sorsát sem kell valami túlságosan tragikusnak felfogni, hisz ott van még a H. m. vásárhelyi Köztársasági Párt, a jeles Nagy György vezérlete alatt. E párt még szolgálhat menedékkel a „magyar demokrácia jeles és nagytehetségű vezérének." Félős azonban, hogy Lukács választójogi programja nem fogja kielégíteni sem Hollót, sem Batthyányi, amely esetben azután felette nehéz lesz Lukács missziója. Az ő léte a kompromisszum egy neméhez van kötve, ha mindjárt csak átmenetileg is — azaz míg a választásokat előkészíti. Végső esetben azt hiszem L. nem fogja a mai véderőt erőltetni, hanem végszükség esetén meg fog elégedni a felemelt újonckontingenssel. Azután pedig elnapoltatja a házat, hogy a választói jog javaslatát elkészítse. Amint ezzel készen van, úgy a ház elé terjeszti, illetve a ház feloszlatásával (a Justh-párt obstruálása esetén) ezzel a törvényjavaslattal, mint alapprogrammal apellál a választókhoz, keresve természetesen a Kossuth-párt „ad hoc" támogatását is. A leszámolás Justhékkal a választók előtt történnék, ami — ha a megegyezés Kossuthékkal létrejöhet — úgy Justhékra kedvezőtlen lenne. Mindez persze ma egy cseppet sem aktuális, hisz magában a munkapártban is úgy írtóznak az új választástól, hogy ezzel a hangulattal a kormány elnökének is számolnia kell. [...] Politikai helyzetünket egyébként mesterségesen szítják és megkeserítik — Bécsből. így éppen tegnap — ugyanazon a napon, amelyen Magyarország jövő miniszterelnöke Bécsbe utazott, hogy a válság megoldására kísérletet tegyen — jónak látta az osztrák miniszterelnök, hogy a Reichsrat ülésén egy olyan beszédet tartson, amely Magyarország részéről csakis a legmesszemenőbb visszautasításra érdemes. A horvát királyi biztosság ügyében a Reichsrat szláv tagjai interpellációt intéztek a kormányhoz, hogy ebbe a kizárólagos „magyar kérdésbe" beavatkozzék, befolyását a horvátok érdekében érvényesítse. [...] Lukács László április 19-én este kapta meg miniszterelnökké való kinevezését. 20-án jött haza Budapestre, a kabinet formális megalakítása céljából. Ez kizárólag csak formaság volt, mivel a lemondott kabinet összes tagjai (persze Khuen kivételével) megtartják eddigi tárcáikat. Egyedüli változás az, hogy Lukács átveszi Khuen tárcáit (ideiglenesen tehát a személy körülit és a horvát miniszterét is), míg a pénzügyi tárcára Teleszky János államtitkárt nevezik ki. Egyéb változás ez idő szerint nem állapítható meg, de bizonyos, hogy a belügyi államtitkár Jakabffy is távozik helyéről. A munkapártban már megbékültek az új helyzettel és minden megy, mint eddig. Tisza István jár-kel, mint valami diktátor és éppen annyi megbeszélést tart Lukáccsal, mint eddigelé Khuennél. Beöthy Pali állandóan ott settenkedik Tisza nyomában és „hű tekintetével" áhítattal kíséri a bihari vezér minden lépését. Báró Voinits István a rendezendő bankettek gondjával van elfoglalva, órahosszákig tárgyal e nagy események felett — hisz lehet-e ennél nagyobb kérdés egy