Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

cióval fogunk szembenállani. Erre Khuen azt jegyezte meg, hogy a helyzet kétségtelenül igen rossz, de más kiutat nem ismer, ami pedig az obstrukció veszélyét illeti, úgy ellenkezőleg azt hiszi, hogy most egy nagy „détente" fog beállani. Bővebb explikáció hiányában érthető ,,lehangoltsággal" távoztam a miniszterelnöktől, és sehogy sem voltam képes megérteni, hogy miként lehet ily megoldást annak elfogadni, aki mint Khuen is, a másik irányban annyira engageálva van. A dolog sehogy sem hagyott nyugodni és amint a házba mentem, rögtön telefonáltam Tiszának, hogy aggályaimat vele is közöljem, és hogy tőle is meghalljam azokat az indokokat, amelyek ezt a sajátos — fronté — változást előidézhették. Mert Tiszával rögtön nem beszélhettem, úgy átkérettem Serényi minisztert és közöltem vele azt, hogy én egy ily egyoldalú leszerelést a pártra nézve — főleg a történtek után — abszurdnak tartok. Különösen pedig nem értem azt, hogy Khuen ilyesmire saját személyében vállalkozik. Serényi meglehetősen gyengén argumentált, és inkább csak optimisztikus feltevésekbe bocsátkozott az ellenzék jövendő magatartását illetőleg. így ő még bízott abban is, hogy Kossuthék el fogják fogadni az utolsó formulát. Azt is megmondtam S.-nek, hogy az adott új helyzetben semmi sikerét nem látom annak, hogy a ház tárgyalásait tovább vezessem, mivel az utóbbi hetek blamázsa után a munkapártnak létérdeke, hogy legalábbis mint többség — befelé — érvényesüljön, mivel a tehetetlenség minden irányban szükségképpen csak a dicstelen véghez vezethet.

189 Márpedig az én akcióm lehetőségének határa szűkre van szabva és ha ennek az akciónak a sikere eddig is felette problematikus volt, úgy az adott új helyzetben sikertelensége máris bizonyos. Ezért a párt érdekében állónak vélném, ha hamarosan olyan elnök kerülne a ház élére, aki az obstrukció leküzdésében nálam több „szabadsággal", tehát sikerrel működhet. Serényi megpróbált lebeszélni, de meggyőzni nem tudott. Délután végre beszéltem Tiszával és az ő nyílt és világos okfejtése mindjárt „más világításban" mutatta be a helyzetet. Úgy hiszem, Khuen tudtával és a délelőtti beszélgetés kiegészítéseként a legbizalmasabban közölte velem azt a „nagy titkot", amely az új szituáció megértése céljából mindent megmagyaráz. Közölte velem ugyanis, hogy a király márc. 25-én azt mondotta Khuennek, hogy ő álláspontján nem változtathat, de más párttal, mint a mai többséggel kormányozni nem akar. Amennyiben tehát a többség a kormányzást neki lehetetlenné teszi, úgy el van arra tökélve, hogy a trónról a legrövidebb időn belül lemond. Ennek a kijelentésnek a hatálya alatt alakult tehát ki az a meggyőződés, hogy itt már most engedni kell, mert egy ilyen súlyos következménnyel szemben sem a politikai, sem az erkölcsi felelősséget nem viselheti sem az ország, sem pedig a párt. Ezt én is teljes mértékben belátom és honorálom, most már én is azt vallom, hogy még idejekorán meg kell állanunk, mivel egy ilyen visszás és válságos helyzetben bekövetkezendő trónváltozás következményei beláthatatlanok. Itt a sürgős megegyezés korona és többség között annyira nagy fontosságú, hogy tényleg nem szabad többé késlekedni, nehogy már a következő 24 óra egy helyrehozhatatlan kárral járjon. Tisza szerint ezt a „titkot" csak egy-