Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
ketten ismerik, az ellenzékiek közül csakis Andrássy, akivel ezt Khuen tegnap közölte. Most az a terv, illetve a kormánynak a feltétele, hogy a szituáció egész komolysága feltárassék a nemzet előtt egy kir. leiratban, vagy legalábbis a miniszterelnök felhatalmaztassék arra, hogy a krízis ilyetén megoldásának az indokát a házzal bemutatkozásakor közölhesse. Ez feltétlenül szükséges, mert különben a párt tekintélye van elveszve. Remélhető különben az is, hogy a kellőképp felvilágosított nemzet — illetve ennek közvéleménye — be fogja látni a mostani szituáció rendkívül feszült voltát és ennek alapján csakugyan be fog következni az a „détente", amelyre Khuen számít. Ami speciálisan Khuent illeti, úgy én benne egy mindenképp bukott embert látok, mivel ha mostani visszatérte a rendkívüli helyzet által talán indokolható is, úgy senki sem mentesítheti őt az alól a felelősség alól, hogy ennek a válságnak és ennek a súlyos helyzetnek az elkerülése lehető lett volna, ha ő jobban tájékoztatva már akkor felismerte volna az örvényeket, amikor azok elkerülése a nemzet nyilvánvaló kompromittálása nélkül lehető lett volna. Elvégre a „paktum" részesei között ő volt egyedül abban a helyzetben, hogy az iránytadó (bécsi) körök, helyesebben a király egyéni felfogásáról tájékoztatást szerezhetett volna, sőt ezt megszerezni köteles is lett volna. Ennek elmulasztása szarvashiba volt részéről, mely hiba jelentősége egyenes arányban nő azokkal a súlyos következményekkel, amelyek e tisztán őt terhelő felületességnek az eredményei. [...] Khuen audienciája 29-én 190 reggel 10-kor volt. Aránylag rövid ideig tartott. Az audiencia után egy közleményt adtak ki, melyben a kormány a helyzet „igen komoly voltára utalt". A többi miniszter a ma délutáni vonattal Bécsbe utazott (Lukács már tegnap ment), hol este tanácskozni fognak. Khuennek holnap újabb kihallgatása lesz, amely már meghozhatja újabb kinevezését. Tudtommal a miniszterek is azért utaztak fel, hogy a kinevezés az egész kabinetre nézve még holnap perfektuálható legyen. Itt nagy a megrökönyödés, az emberek nem értik a helyzetet, kombinálgatnak, de főleg kérdezősködnek, mert olyan váratlanul érte őket a mai nap fejleménye. Az összes lap (a Pester Lloyd kivételével) ma reggel úgy írt Khuenról, mint akinek végleges távozása most már befejezett tény, de egyetlen lap sem sejtette még megközelítően sem a valódi tényállást, amit különben teljesen értek. A ma déli lapok (Est, Nap) azután már pedzik a valót és a híradások széles körben meglepetést, mégpedig inkább kellemetlen meglepetést keltenek. Néhány munkapárti képviselővel volt alkalmam beszélgetni. A hangulat itt is felette nyomott és mindnyájan sejtik, hogy olyan zátonyra jutottunk, melyből csak presztízsünk csorbulásával szabadulhatunk. Különösen nem értik Khuen vállalkozását és a jövőt az „ő vezetése alatt" sötétnek és kevés reményűnek látják. Vannak, kik azt hiszik — és ebben lehet igazság is —, hogy Khuen egyelőre csak a királyt kívánja fedezni azáltal, hogy a pártot egyéni önérzetének feláldozásával is kivezeti abból a kátyúból, melybe az ő jóhiszemű tévedése vezette, s hogy ezt a szolgálatot megtéve félreáll, hogy a megmentett pártegységgel a kibontakozást más politikus (Lukács) kísérelje meg. Ez nagyon nobilis cselekedet lenne, de amint én Khuen felfogását ismerem, mégsem
