Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

is nagy hatással volt, ami abban a külsőségben is megnyilvánult, hogy az „igazi harcosok" (Justh Gy., Justh János, Bosnyák Géza, Eitner, Vertán Ete, Polónyi Géza stb.) a beszéd kellemetlen igazsága elől a folyosóra menekültek, ellenben a „békülni hajlandók" (Földes, Beck Lajos, Mansdorff, Sümegi, Hock, Kelemen stb.) nagy figyelemmel és sokszor csak nehezen mérsékelhető helyesléssel kísérték Apponyi remek beszédét. Az ülés végén azután Földes beszélt és csakugyan kitért a választójog reformjára is. Erősebb garanciákat kívánt arra nézve, hogy e reform csakugyan megvalósul, s hogy az új választás már ennek a törvénynek a hatálya alatt fog lefolyni. Földes után felállott a miniszterelnök és a legnagyobb készséggel kijelentette, hogy az erre vonatkozó konkrét javaslatot hajlandó a legkomolyabb megfontolás tárgyává tenni, s ha lehet, az ellenzék óhaját e részben meg is valósítani. Talán először hangzottak élénk helyeslések a Justh-párt részéről és az ülés azzal a benyomással oszlott fel, hogy mielőtt harcba mennénk, még komolyan tárgyalunk a béke művének teljes betetőzéséről. [...] II. 28. A tegnap esti pártülés eredményeként a Justh-párt az engesztelhetetlen harc álláspontjára helyezkedett. Elmaradt a békítő akció is, amelyet még tegnap kilátásba helyeztek Hock János és társai. Ehelyett a technikai obstrukcióval való kísérletezés kezdetét vette. Az, hogy a kísérlet ma egy hosszú házszabályvita keretében eredményre nem vezetet, ez talán részben az én érdememnek tudható be. A Justh-párt „hangulatváltozásának" megvan a komoly háttere. Bécsben keresendő! Hétfőn úgy látszott, hogy a kormány helyzete teljesen szilárd és ezért támadtak a Justh-pártban is „gondolkodó" hazafiak, akik Földes akcióját nagy rokonszenvvel kísérték. De már kedden reggel újabb információk érkeztek arról, hogy a póttartalékosokra vonatkozó deklaráció miatt Bécsben haragszanak, és hogy Khuen dezavuálása várható, helyesebben — Justh párti tájszólással — remélhető. A békehajlandóság csökkent és mire az esti konferencia ideje elérkezett, a „hazafiak" megerősített bécsi híradások alapján ismét a szélső harc mellett döntöttek abban a meggyőződésben, hogy ez lesz a jobbik üzlet. Földes is sietett a maga igazolására a Holló tiszteletére rendezett lakomán felszólalni és benne a harc tántoríthatatlan vezérét ünnepelni. A justhisták örömét leginkább a „Reich's Post" és a „N. Fr. Presse" magyarellenes cikkei okozták, amelyek határozottan megtámadták Khuent amiatt, hogy a magyar parlament befolyásának tért engedett a katonai felségjogok csorbítására. Tudvalevő, hogy erről szó sincs, s hogy kezdettől fogva a magyarellenes bécsi körök törekvését képezte a „magyarázó házhatározat" lényegének elferdítésével a magyar kormány ellen bizalmatlanságot ébreszteni. Úgy látszik, hogy a törekvés nem volt teljesen sikertelen, és jellemző, hogy ezt az eredményt éppen az a párt fordította a maga javára, amely a nemzeti érzület egyedül hivatott letéteményesének szereti, vagy szerette magát feltüntetni. Példátlan eset történelmünkben a rövidlátás illetve a rosszhiszeműség ily foka, példátlan, hogy egy szélső magyar párt hónapok óta onnan remél támogatást, ahol a magyar alkotmányos élet megbénítása a jövő terveinek szükségesnek vélt kiegészítője. Ma amidőn híre ment, hogy Auffenberg hadügyminiszter és Schemua vezérkari főnök kihallgatáson voltak, a szélső magyar párt tagjai alig leplezhető örömmel hirdették, hogy már nem messze a kormány bukása,