Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

nem messze az a várva-várt óra, amikor az ő érvényesülésük ideje elérkezik. Pedig ha a kormány most bukna, ez a bécsi katonai körök diadalát jelentené a magyar alkotmányos élet faktorai felett. [...] Ismét eljutottunk odáig, hogy előreláthatóan csak néhány nap választ el attól, hogy a krízis akuttá váljék. Khuen vasárnap utazott Bécsbe és hétfó'n (4-én)

173 volt kihallgatáson. Az utazás eredménye negatív volt, amennyiben az ellentét az osztrák és a magyar felfogás között nem volt eloszlatható, helyesebben a király nem foglalt állást a magyar kormány mellett. Khuen ma reggel visszatért, hogy a bécsi út eredményéről minisztertársainak beszámoljon és a minisztertanácsot döntésre késztesse. E döntés más nem lehet, mint szilárd kitartás a már elfoglalt álláspont mellett és ha ez a király helyeslésével nem találkoznék, a lemondás. A minisztertanács határozatát Khuen holnap viszi Bécsbe, úgyhogy a lemondás benyújtása már holnap után (7-én) bekövetkezhet. Itt sokakat váratlanul ért ez a fordulat és maga Khuen is azt hitte, hogy nyert ügye lesz. [...] A nagy többség máról-holnapra ellenzékké válhat, és nem képzelhető, hogy a mai többségre támaszkodva valaki kormányt alakíthasson Khuen nemzeti követelésének elejtésével. Ha Bécsben azt hiszik, hogy a munkapárt olyan, mint a régi Szabadelvű Párt, amely mindig tudott új kormányokat szállítani, úgy Bécsben alaposan csalódnak. Khuen képviselte azt a szélső vonalat, amelyen túl — az udvari politika érdekében — a munkapárt nem fog menni. Jellemző például Tisza magatartása. Ő ma d.e. azt mondta nekem, hogy a helyzet részben rossz, részben azonban jó„ Rossz annyiban, hogy a nehézségek igen nagyok és eddig eloszlathatok nem voltak, jó annyiban, hogy Khuen szigorúan ragaszkodik álláspontjához, a párt álláspontjához, úgyhogy részéről minden végzetes engedékenység kizártnak látszik. A lemondás be fog következni, és majd akkor látni fogják Bécsben, hogy milyen krízissel van dolguk, rájönnek, hogy csak Khuen vagy Kristóffy között lehet választásuk. [...] A minisztertanács — amint az előrelátható volt — az eredeti álláspont fenntartása, közvetve tehát a lemondás benyújtása mellett döntött. A krízis híre este már a munkapártban is köztudomású volt, és ezért már megítélhettem a párt hangulatát, magatartását. Ha Bécsben azt hiszik, amint az a lapok híradásaiból látszik — hogy a munkapárt szép csendesen beletörődik a változtathatatlanba és némi kis dongás után készséggel akceptálni fog egy Bécsből akreditált fővezért, úgy alaposan csalódni fognak. [...] Tisza megint elemében van. Biztatja és buzdítja a párttagokat, és nagy sikerrel küzd a kishitűség terjedése ellen. Mint egész férfiú mutatkozik és e tekintetben messze túlszárnyalja Andrássyt. Ez utóbbi most is savanykás vegyüléke az aggodalomnak és a kárörömnek, a haza sorsáért töprengő államférfinak és a kicsinyes személyi tekintetek által befolyásolt „kaszt embernek". Tegnap este gúnyosan kérdezte, mit csinálnak a munkapártban? Ugye meg vannak ijedve? Amidőn felvilágosítottam ennek ellenkezőjéről, kissé magába szállt