Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

legkevésbé sem alkalmas arra, hogy a rokonszenvet taktikájuk iránt fokozza. Ellenkezőleg, bármit mond is Justh, a szocialistákkal való szövetkezés nem lehet a sovén nemzeti politika folytatásával összeegyeztethető. Mert a szocialisták sohasem voltak részesei az ún. nemzeti politikának, hisz ez ellenkezik politikájuk alapelveivel. Ők legfeljebb csak „ad hoc" keresnek szövetségeseket a radikális nemzeti ellenzéknél, de azért a „nemzeti politika" egyetlen egy atomjáért sem lelkesednek. A szocialisták mindenütt a világon egy célt követnek, s ez a tömegek uralmának előkészítése és érvényre juttatása a fennálló társadalmi és nemzeti korlátok ellenében. Igazán jellemző Justhékra, hogy oly kevéssé őszinték, úgy tesznek, mintha nem tudnak, hogy a nemzeti magyar államnak — amely a történelmi tradícióktól elválaszthatatlan — nincsenek nagyobb ellenzői, mint azok, akiket még nem is olyan régen Justh Gyula is „hazátlan bitangoknak" nevezett. Ezt a kifejezést, bár sohasem helyeseltem, ámde egy percig sem kételkedtem abban, hogy a szociáldemokrácia programja csak azoknak válhatik javára, akik talán a sorsnak mostohasága, talán a tényleg szenvedett sérelmek folytán a magyar állam mai kereteiben nem érdekeik védelmezőjét, hanem megrontóját látják és éppen ezért a mai államkeret megbontására törekednek. Nemzeti sovinizmus és szociáldemokrácia homlokegyenest ellenkező fogalmak, és egy párt, amely ennek ellenére állapítja meg a taktikáját, szükségképpen a felbomlás és a meghasonulás csíráit hordja a kebelében. [...] Ilyen viszonyok között úgy hiszem talán nem túlzott optimizmus részemről, ha a Kossuth-párt tegnap este (24)

172 párthatározatilag kimondott állásfoglalásában (csak Barabás Béla és Nadányi Gy. ellenkeztek) a véderő elleni küzdelem egy olyan epizódját látom, amely igen nagy horderejű. A holnap meginduló harcban kötelességem lesz ezt a kedvező helyzetet kihasználni és a Kossuth-párt békéjét állandóvá, a Just-párt megingását pedig aktuálissá tenni. Nagy és nehéz feladat, mely érdemes arra, hogy a legkomolyabb kötelességtudást felébressze, nem az egyéni sikerért, hanem a harcban kockára tett nagy nemzeti javakért. A tegnapi feltevés hamarább vált valósággá, mintsem gondoltam. Már tegnap este említette Khuen, hogy a Justh-párt egy részében megvan a békülékenység arra az esetre, ha sikerül a választói reform megvalósítására vonatkozó határozati javaslat szövegét formális törvénybe iktatni. Khuen azt mondta, hogy ha csak ez kell, úgy ez ellen nincs kifogásom. Ma a gyűlés előtt beszéltem Apponyival és Désyvel. Közöltem velük a miniszterelnök felfogását és ugyanezt tettem utóbb Földessel is, ki érdeklődött, hogy miként fogták fel a tegnapelőtti nyilatkozatát. Közlésemet látható Örömmel fogadta és bár pozitív kijelentést nem tett, annyit sejteni engedett, hogy ha a „deklarációs törvény" létrejöhetne, úgy a Justh-párt lappangó békehajlandósága is „akuttá" válnék. Egyben mondotta, hogy a napirend előtti felszólalása keretében ezt a kérdést is érinteni fogja. A hallottakat közöltem Khuennél, aki ma is nagy előzékenységgel fogadta ezt a közeledést. A gyűlés elején Apponyi gyönyörű s rendkívül hatásos beszédet mondott a béke mellett és a beszéd keretében nagyon finoman, de erős kritikával illette a „továbbharcolók" taktikáját. Beszéde a Justh párt körében