Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
gyalt volna. Az persze természetes, hogy mivel a véderőjavaslat sorsa mindkét kormányt érdekli, az osztrák miniszterelnökkel is érintkezésbe lépett és közölte vele nézeteit. Az ellen kifogás nem emelhető, hogy az osztrák miniszterelnök saját hatáskörében közölte az osztrák kormány tagjaival a megbeszélteket, mivel tagadhatatlan, hogy a véderőjavaslatokon ejtendő minden változtatás az osztrák viszonyokra is közvetlen hatással bír. A konkrét tárgyalásokat a miniszterelnök csakis a közös hadügyminiszterrel folytatta és az ellenzék feltételeinek megbeszélésénél a hadügyminiszter volt az illetékes politikai tényező. A király általában nem zárkózott el a békés megegyezés lehetőségének megkönnyítése elől, de az ellenzék kívánalmait csak részben találta teljesíthetőknek. A terület körülírása 3 par. (a haderő célja) egy újabb formulában sikerült, amely megfelel az ellenzék óhajainak. „Az Ő Felsége uralkodása alatt álló országok és területek" közjogilag aggályos kifejezése helyett sikerült a korrekt kifejezésnek érvényt szerzni: „A monarchia két államának területei" kifejezés lett az újabb szövegezésben elfogadva. Boszniát illetően a megoldás olyan formán lesz, hogy a mai tényleges állapotnak megfelelően a provizórikusan még mindig érvényben levő 1880. VI. tc.-re történt utalás. Az ellenzék azon kifogása, hogy a honvédelmi miniszter nem utasítható „jelentéstételre" a hadügyminiszterrel szemben, olyan formában lesz honorálható, hogy a „tájékoztatási kötelezettség" kölcsönössége lesz a vonatkozó szakaszban kimondva. Katonai szempontból nem teljesíthető az ellenzék azon óhaja, amely a tartalék utolsó 2 évfolyamának a honvédséghez való áthelyezését továbbra is fenntartaná. Ezen óhaj ellen maga a honvédelmi miniszter is állást foglalt már azért is, mert a tartalék utolsó 2 évfolyamának fegyvergyakorlatokra való behívása az új törvény szerint úgyis elesett. Ugyancsak nem teljesíthető a „sorozóbizottságok" egybeállítására vonatkozó — tényleg nevetséges — óhaja. Megjegyzem még, hogy e téren a múlttal szemben még bizonyos „haladás" is konstatálható, mivel az eddigi rendelkezéssel ellentétben ezúttal nem 3 elnöke lesz a sorozóbizottságnak (1 katonai, 1 honvéd és 1 polgári), hanem csupán egy polgári elnöke (többnyire a törvényhatóság első tisztviselője), így az Apponyiék által e pontnál előhozott sérelem tényleg csakis „hajánál előrerántottnak" tekinthető. Komoly nehézségek merültek fel az 1888. XVIII. tc. és a katonai bűnvádi perrendtartás (szolgálati nyelv) kapcsán. Az elsőt illetőleg Ő Felsége tudni sem akar arról, hogy itt törvénymódosítással az ő hadúri jogai körülírassanak, már azért sem, mivel a magyar törvényhozás ily természetű aktusa szükségképpen maga után vonná az osztrák törvényhozás hasonló fellépését is. Őszintén szólva nem értem a Felség skrupulusát, hiszen az 1888. XVIII. tc. tervezett körülírása egyenesen kizárná azt, hogy az újoncmegajánlás joga obstrukció tárgyává tétessék, és a most kínálkozó alkalom mód lett volna arra, hogy a házszabályok rendelkezése éppen a katonai kérdések rendezésénél megszigoríttassék. Köztudomású, hogy még a kolaíciós kormány által eszközölt ideiglenes házszabályreformnál is éppen az képezte a legfőbb nehézséget, hogy a függetlenségi párt radikálisabb tagjai nem akarták elismerni, hogy a kivételes házszabályok érvénye az 1867. XII. tc.-kel egybefüggő ügyekre is kiterjesztessék. Nem tudom mennyiben volt Khuen előadása világos, de tény, hogy a bécsi újságok teljesen félremagyarázták az Apponyi-féle posztulátumot. Nagy garral
