Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

hirdették, hogy Ő Felsége sohasem fogja megengedni, miszerint a hadsereg harcképessége egy törpe minoritás obstrukciójától függjön, holott az Apponyiféle posztulátum ezzel éppen ellenkező hatással járt volna. Bármi okból eredően is, de tény, hogy a király — szerintem teljesen helytelen értelmezéssel — felségjogainak korlátozását látta az ellenzék 1888. évi XVIII. tc. interpretációja körüli követelésében. Khuen azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ha nem is törvénnyel, de legalábbis házhatározat útján tisztáztassék e vitás kérdés. Felhatalmazást kért a királytól arra, hogy ha az ellenzék részéről ily irányú propozíció tétetnék, a kormány ehhez hozzájárulhasson egy deklaráció formájában a teljes hatályú újoncmegajánlási jog gyakorlásához. A király azonban ehhez sem akart hozzájárulni, sőt a második kihallgatás alkalmából határozottan figyelmeztette Khuent, hogy e téren semminemű kötelezettséget ne vállaljon. A király ezen álláspontjával szemben a 9-i minisztertanács ragaszkodott ahhoz, hogy a kormány nem térhet ki egy ilyen természetű deklaráció megtétele elől. Úgy tudom, hogy Khuen mai (febr. 11.) audienciájában a minisztertanács ezen álláspontjának „teljes nyomatékkal" fog kifejezést adni. Ha a király ma sem engedne és ma sem adná meg a szükséges felhatalmazást, úgy a kormány Ő Felsége ezen elhatározásából a végső konzekvenciákat levonná és felvetné a kabinetkérdést. Legutóbb ily formán beszélt Khuen 9-én és én ebben a nézetében megerősítettem, mert ellenkező esetben a kormány helyzetét teljesen kompromittáltnak látnám. A mai audiencia így igen nagy jelentőségűvé válhat. Ami a katonai bűnvádi perrendtartást illeti, az a modus, hogy a nyelv-rendelkezés alóli kivételek (szolgálati nyelv) a törvényből kivétessenek és hogy a szabályozás rendeleti formában történjék — kivihetőnek nem bizonyult. Khuen szerint Ő Felsége az első percben hajlandóságot mutatott, de utóbb arra utalt, hogy hasonló eljárás az osztrákok részéről is követelvén ez szükségképpen oda vezetne, hogy az osztrák politikai életben oly döntő befolyást gyakorló nemzetiségi követelmények és feltékenykedések ismét egy újabb teret nyernének. Folyton követelnék a rendeleti úton szabályozott nyelvhasználati kérdés módosítását és bolygatását. Egyszóval az uralkodó nem volt hajlandó az ellenzék által propanált „fügefalevél" megoldásba belemenni. Apponyi és Andrássy különös súlyt helyez arra, hogy éppen ez a „merőben formalista" posztulátumuk honoráltassék. Ezért már most is megállapíthatjuk, hogy ha itt valamilyen megoldás nem születik, úgy már ez az egy pont is elegendő ok lesz arra, hogy a további béketárgyalások megszakadjanak. [...] Ezeket beszéltük meg tegnapelőtt Khuennél, aki tegnap (10)

163 ismét Bécsbe utazott, hogy ma (11) újból audiencián jelenjék meg a király előtt. A továbbiakra nézve most ez a program: A holnapi ülés csak formális lesz és arra fog szorítkozni, hogy a következő érdemleges ülés napirendjét megállapítsa. Ez az ülés szerdán, 14-én lesz és napirendjére a véderőjavaslat folytatólagos tárgyalása fog kitűzetni. Ekkor szándékozik Khuen felszólalni, ezt megelőzőleg pedig az ellenzék vezéreivel érintkezésbe lép és őket a kormány elhatározásairól informálja. Igen valószínű, hogy az ellenzék nem lesz kielégítve, s hogy a véderő-