Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
a deklarációt elfogadják, úgy ő és elvtársai is csatlakoznak a békéhez, Károlyi még azt is hozzátette, hogy saját személyére nézve beérné az Apponyi-féle propozíciókkal is. A Kossuth-pártban leginkább az „erdélyi mitugrálsz" Désy csinál nehézségeket. Andrássy ugyan azt állítja, hogy ez inkább csak taktika annak ellensúlyozására, hogy Kossuth nagyon puha talált lenni. Tény, hogy a Justh-párt harcias elemei viszont Désyben látják a békés megegyezés meghiúsításának zálogát. Désy úgy tudom még a terhek mérséklését fogja kérni és itt Andrassyval együtt az az eszméje, hogy talán a honvédséget lehetne redukálni (gyalogság), vagy legalábbis lassabban, több évre beosztva fejleszteni. Kissé furcsa óhaj az „önálló magyar hadsereg" elvi hirdetői részéről. Hazai szerint különben nemigen teljesíthető. Általában véve a helyzet jövendő kialakulása szempontjából nagy fontossággal bír a Kossuth-párt magatartása. Ha ezzel a párttal fix megállapodásra lehet jutni, amelynek állandósága „küzdelemben" is fenntartható lesz, úgy a Justh-párt izoláltsága nagyon hamar kifejezésre fog találni, mert a Justh-pártban vannak többen, akik feltétlenül a békés megegyezés felé hajlanak. (Földes Béla, Kelemen Samu, talán Beck Lajos) [...] Még csak feljegyzem, hogy ma délelőtt 161 az elég jól informált Andrássy a békés megegyezés sanszait (a Kossuth-pártot illetőleg) igen kedvezőnek mondotta, úgyhogy „auff"-al is merne fogadást kötni. Kívánnám, hogy igaza legyen, de teljesen bízni azért nem tudok. Khuen február 3-án este Bécsbe utazott és azóta a helyzet nagyban romlott. Már az is visszatetsző, hogy szorosan vett magyar belügyekről, így pl. a katonai perrendtartás Magyarország területére érvényes rendezésének „részleteiről" az osztrák kormány tagjaival kell a magyar kormányelnöknek tárgyalnia. Ez ellentétben áll Khuen azon nyilatkozataival is, melyek szerint a perrendtartásnál szorosan a „területi principiumhoz" ragaszkodtak. A magyar állam bírói szuverenitásának érvényre jutásával a katonai perrendtartás részleteit illetően önállóan jártak el az osztrák kormánnyal szemben, ami a két különálló (habár alapelveiben egyező) törvény előterjesztésében is kifejezésre jutott. [...] A Pester Lloyd olyformán ír a bécsi purparlékról, mintha ezek kizárólag az ellenzéket érdekelnék és a kormány minden érdektől mentes lenne. Ez ügyes sakkhúzás lenne a tárgyalások eredménytelensége esetére. Csakhogy a Lloyd feledi, hogy a purparlékat olyan előzmények vezették be, amelyek a kormányt is direkte érdeklik. Tudom, hogy formailag sem a kormány, sem az ellenzék nincs lekötve, de viszont bizonyos az is, hogy Khuennek volt alkalma és módja az előzetes informálódásra is. (jan. 27. Bécs). Amikor az ellenzék vezéreivel a propozíciók alapján tárgyalásokba bocsátkozott már tájékozott volt az esetleges eredmények bécsi fogadtatásáról. Szerintem indokolt volt az a feltevésünk — amit Khuen januári audienciája kapcsán már feljegyeztem —, hogy az ellenzékkel való tárgyalásainak befejeztével már nem lesz nehéz dolga a tájékoztatott uralkodóval szemben. Az, hogy ő is így gondolkozott, kitűnik abból is, hogy eredetileg az volt a terve, hogy már a múlt szerdán (7-én) nyilatkozik a házban és csak a váratlanul közbejött bécsi nehézségek miatt halasztódott el az érdemleges első ülés e hó 14-ére. 162 Hiába szépítgeti tehát a Lloyd, Bécsben nemcsak az ellenzékre, de elsősorban a kor-
