Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

útját elsősorban a „perrendtartás" kérdésével hozom kapcsolatba. A formalisták különösen azon ütköztek meg, hogy az idegen szolgálati nyelv elismerésre talált egy magyar törvényben. Ennek a csökkentése képezi a legfőbb követelést nemcsak Apponyi, de Andrássy részéről is. Viszont az engedmény itt a legnehezebb, nemcsak azért, mivel a perrendtartás oly nagy vívmányokat tartalmaz a magyar nyelv számára (a közös hadsereg bíráskodásánál), hogy a kormány minden változtatásba csak nagy aggállyal megy bele, nehogy az osztrákok ebben ürügyet találjanak az évek hosszú során vajúdó kérdés újbóli elhalasztására. [...] Justhnál előadta Khuen a választói reform tárgyában teendő deklarációját: Fix terminust az általános alapon kidolgozott választói reform beterjesztésére. Justh határozott választ persze nem adott, de jelezte, hogy a megegyezés ily vékonyka alapon nehéz lesz, főleg azért, mert nincs garancia arra nézve, hogy a kormány tényleg beválthatja ígéretét, mert jöhet egy válság, amely Tiszáékat tolhatja előtérbe. Ma (február 3.) a gyűlés előtt felkeresett Justh, hogy felkérjen, a jövő ülésen ne tűzzem még napirendre a véderőt, hanem csak egy általános napirendet: A ház további teendőinek megbeszélését. Kérelmét azzal indokolta, hogy a véderő kitűzése megrontaná a hangulatot. Jobb egy általános napirend, hol megtörténhetnek az egyes nyilatkozatok és eldőlhet a harcnak, esetleg a békés megegyezésnek a sorsa. Ez az „esetleg" már nagy engedmény volt Justh részéről, mert az ő szangvinikus természeténél fogva az ember arra is el lehetett készülve, hogy maga mögött egyszerre felégeti a hidat. Ez alkalommal néhány kérő szót is intéztem a „vezérhez" és iparkodtam hazafiúi érzetére -f hiúságára apellálni. Ma délután különben hosszabb levéllel kerestem fel és bár nem kecsegtetem magamat azzal, hogy Justhra valami nagy hatással lehetnék, de azért ismerve az öreget hiszem, hogy levelem nem fog elolvasatlanul a papírkosárba vándorolni. Azt, hogy liberális gondolkodású vagyok, Justh nagyon jól tudja, és azt is, hogy régtől fogva híve vagyok a demokratikus választói reformnak. Nos, én főleg e reform mielőbbi megvalósítása érdekében írtam Justhnak, a feljegyzéseim korábbi részében már kifejtett elgondolásom alapján. Egyúttal egy kis „színészkedést" is beiktattam azáltal, hogy úgy festettem le a dolgot, miszerint a ház határozatilag utasítaná a kormányt a választójogi reformtervezet fix időre való beterjesztésére (ehhez már Khuen hozzájárult). A ház ezen határozata Justh Gyula indítványát képezné úgy, hogy a választói reform megvalósítása körül a kezdeményezés némiképpen a nevéhez is fűződnék. Hollót és Batthyányit illetőleg még nem teljes a kép. Batthyány inkább hajlik a béke felé, Holló ellenben „rendíthetetlen" kuruc szerepében mozog. Khuen ma délben beszélt velük. Polónyi a zavar szításán fáradozik, és egyetlen egy momentumot sem szalaszt el, hogy kellemetlen egyéniségére a figyelmet felhívja. Úgy hiszem bosszantja, hogy vele nem tárgyaltak közvetlenül, de ennek nem Khuen az oka, aki a béke érdekében még erre is hajlandó lett volna, hanem Apponyi, aki azt tanácsolta Khuennek, hogy ne beszéljen direkte Polónyival, hanem bízza rá, Ő majd kapacitálni fogja. A pártonkívüliek csoportja (Polónyi, Károlyi József...) különben hozott már egy harcias határozatot, amellyel szemben Károlyi József azt a kijelentést tette a miniszterelnök előtt, hogy ha Justhék