Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

metve? Azt hitték, hogy csupán a kurucok azok, akik fájlalják, hogy a magyar állam címere még most sem tud rangjához méltóan kifejezésre jutni? Jellemző az osztrák államférfiak gondolkodására, hogy ők még most is azt képzelik, egzisztálhat olyan magyar államférfi és párt, aki nem érzékeny arra, hogy a magyar állam szuverenitása igenis mindenütt, még a monarchia külső megjelenésében is kellő kifejezésre találjon. S ha oly mellékes, kicsinyes kérdés lenne a „címer"-ügy megoldása, akkor miért oly akadékoskodok az osztrákok és miért ragaszkodnak oly mereven azokhoz a formákhoz, melyek közjogellenességét elfogulatlanul ők sem tagadhatják? Az uralkodónál most sincs nehézség, ellenkezőleg Khuen azt állítja, hogy a király nagy súlyt helyez arra, hogy a címer kérdése — azaz a kilences bizottság teljes programja — még az ő életében rendeztessék. Khuen szerint a király már sürgette, hogy a címer stb. rendezését mielőbb előkészítse. Khuen viszont nem akar a kérdéssel most előállni, mert attól tart, hogy ezzel a véderójavaslatok letárgyalását Ausztriában lehetetlenné tenné. Nem egészen osztom Khuen okoskodását, de mindenesetre jellemző, hogy az egész monarchia biztonságára életbevágó kérdésnél ily szempontok számításba jöhetnek. Ott, ahol ugyancsak bajos a magyarok elégedetlenségével megküzdeni és a dualisztikus szervezettel egybefüggő hátrányokat lenyeletni. Khuen legutóbbi bécsi audienciája annyiban kedvező volt, hogy semmit sem rontott a helyzeten, ellenkezőleg, meglehetősen széleskörű felhatalmazással tért vissza a császárvárosból. Khuen január 29-én jelent meg — operációja után — először a házban. Ebből az alkalomból nagy és szép ovációban volt része. A munkapárt egysége szépen megnyilatkozott az örömteljes és lelkes üdvözlés egyöntetűségében. Ugyancsak 29-én este a klubban volt ünneplés, ezt követően pedig egy igazán szép bankett a Hungáriában, ahol mintegy 400-an vettek részt. A klubban Lukács üdvözölte a miniszterelnököt, a lakomán pedig Tisza tartotta a felköszöntőt. Ügyes egybeállítás, ha eszünkbe jut, hogy e két név körül milyen kombinálgatás folyt és mennyi reményt tápláltak e két államférfiú között fennforgó ellentétekből. Khuen ünnepeltetésében mindketten ügyesek voltak, teljes harmóniában olyan beszédet tartottak, amely a mai „Janus fej"-szerű szituációnak megfelelt. Kiemelkedő azonban Tisza beszédében az a passzus, melyben ő is a demokratikus irányzatú választói reform megalkotásának sürgősségére utalt, ami nagy engedmény Tisza részéről. [...] A bevezetések után végre február l-jén megindultak az ún. „egyezkedési tárgyalások" azon az alapon, amelyet a felhatalmazási vita kapcsán fentebb már megjelöltem. Khuen elsősorban Kossuthot látogatta meg, azután Andrássyt, majd másodikán Apponyit és Justhot, ma pedig Batthyányival, Hollóval és Désyvel beszélt. Tegnap még a két Károlyival (Mihály és József) is találkozott. Eredményről persze még beszélni nem lehet, tény azonban, hogy a béke lehetőségének fonala még nem szakadt meg. A tegnapi beszélgetések kapcsán Hazai Bécsbe ment és ma audiencián volt a királynál. Nem csalódom akkor, ha