Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

inkább erősködtek Justhék az általános választói jog „prioritása" mellett, annál határozottabban állították előtérbe Kossuthék azokat a követeléseiket, melyek elfogadása esetén hajlandók a technikai obstrukció eszközeitől a további harcban eltekinteni. A sok hír végül konkrét alakot öltött Apponyi említett felszólalásában, mely teljesen hű tükre volt Apponyi gondolkodásának és politikai lelkületének. Sok nyitott ajtó, sok feltevés és a szofisztikus érvek hosszú sorozata — mindez egy szépen felépített beszéd varázsába burkolva —, ez volt a keret, amelyben Apponyi a Kossuth-párt posztulátumait előterjesztette. Követelésében Apponyi mérsékelt volt, de ki tagadhatná, hogy éppen ez által volt harcias, mert hisz az ő nyilvánvaló mérsékletével szemben annál nagyobb lesz az ódium, amely a kormányra szállana, ha még ezeket a mérsékelt feltételeket sem fogadná el. Apponyi, mint gyakorlati államférfiú nagyon jól tudja, hogy a „mérsékelt" feltételek is sokszor olyanok, hogy azok teljesítése egy vagy másik szempontból elháríthatatlan akadályokba ütközik. Ennek az eshetőségnek provideál Apponyi akkor, amidőn egy szóval sem ítéli el az ún. defenzív természetű obstrukciót, mert a feltételeit nemcsak azért állította fel, hogy a megegyezést lehetővé tegye, de azért is, hogy a megegyezést elmaradása esetén az obstrukció jogosultságát Isten és ember előtt is igazolhassa. így áll a dolog, nem csoda, hogy Apponyi beszéde mérlegelésénél mindkét felfogás egyaránt jogosultan kifejezésre jutott. Egyes lapok úgy titulálták Apponyi beszédét, mint a béke fuvallatát, mások pedig a „harci riadót" fedezték fel, mely véget vet annak a reménykedésnek, mintha a függetlenségi pártok két tábora között ellentétet lehetne felkelteni. Pedig a választói jog kérdésében ez az ellentét hétfőn is szépen pregnánsan nyilvánult meg. Míg Apponyi igen tartózkodóan nyilatkozott erről a kérdésről, addig a Justh-párt szónoka, Holló elsősorban a választói jog sürgőssége mellett beszélt és határozottan kijelentette, hogy a véderőreformhoz csakis a választójogon keresztül vezet az út. Egyetértés uralkodott a két párt között abban, hogy Holló is csatlakozott a minimális követelésekhez, melyeket Apponyi felállított és amelyekhez a Kossuth-párt további elhatározásait kötötte. Ezek a követelések, vagy ha úgy tetszik békefeltételek a következők. Követeli elsősorban Apponyi a kilences bizottság programjának teljes végrehajtását, így a még függőben levő címer és zászló kérdés rendezését. A rendezés módját nem jelölte meg, de kiemelte, hogy a mostani időpontot nem szabad elszalasztani, meit ha e kérdés egyáltalán megoldható, úgy ennek az időpontja csak most lehet, amidőn a nemzettől messzemenő és igen nagy áldozatokat követelnek a véderő fejlesztése érdekében. Követeli továbbá a törvényjavaslatban előforduló néhány „helytelen" közjogi kifejezés újraszerkesztését, hogy egyrészt Magyarország állami önállósága kellőképp kidomborodjék, másrészt a dualizmus lényegének megfelelően minden olyan kifejezés, amely akár föderalisztikus, akár trialisztikus színezetű lenne, közjogilag is helyes kifejezésekkel és körülírásokkal pótoltassék. [...] Épp oly jelentéktelen Apponyi azon sérelme is, hogy a sorozásnál mint katonai elnök közreműködő közös tiszt csorbulását jelenti a magyar állam újonckiállítási jogának. A katonai elnök nem azért vesz részt a sorozáson, hogy ezzel