Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
növelte meg Justh hatalmát és buktatta meg végre is saját pártjukban Kossuthékat. Szintúgy ez az erélytelenség, vagy ha tetszik gyávaság volt az, amely minden elszenvedett sérelem és sértegetés után is visszaterelte Kossuthékat Justhék „fegyverbarátságába". Azok fegyver barátságába, akik a harc végcéljaként egy olyan programot hirdetnek, amely homlokegyenest ellenkezik azzal, amit Kossuth ill. Apponyi a választójogi reform kérdésében magukénak vallanak. Úgy látszik, hogy Kossuth mérséklő hangja ezúttal is kárba fog veszni, nem sok idő múlva a vezér módját fogja ejteni annak, hogy rettenthetetlen harci készségének hirdetésével még magát a Justh-pártot is ámulatba ejtse. Legalábbis erre enged következtetni a Kossuth-párt „finánc-mitugrászának", a jeles Désynek megjelenése, aki a Justh-párt „baráti éljenzéseitől" kísérve foglalta el alkotmányvédő „őrhelyét" a Kossuth-párt első padsorában. A kitűnő erdélyi megjelenése pedig — mióta megszűnt valóságos őrszem lenni — mindig harcot jelentett. Úgy látszik, Désy úrban nagy az elszántság az „elveszett paradicsom" visszahódítására. Justh harciasabb mint valaha, most már ott tart, hogy kijelentette „addig újonc egyáltalán nem lesz, amíg nem lesz biztosítva az általános, egyenlő és titkos választói jog". [...] A béke állandósulásának kilátásai ma tényleg igen csekélyek és több mint valószínű, hogy rövid időn belül megint ott fogunk állni a harcban, mint a novemberi békekötés előtt. Meggyőződésem, hogy Justhék mindjárt a technikai obstrukciónál fogják kezdeni, s hogy „elnöklésem" mézeshetei végükhöz közelednek. Nehéz időknek és nagy feladatoknak nézek elébe. [...] Szerintem a házszabályok teljes és ésszerű alkalmazása igen sok lehetőséget nyújt arra, hogy a technikai obstrukció kikapcsolásával szemben a legális téren győzedelmesen vívjuk meg a csatát. Felelősségem teljes tudatában igen sokat foglalkoztam az elkövetkezendőkkel és több utat véltem már feltalálni, amely derékszögben keresztezi az obstruálók „kedvelt" csapásait. Persze minden a praxistól függ, és így előzetesen nem merem állítani, hogy minden tervem kivihető lesz. Állítom azonban, hogy semmi olyasmit nem tervezek, ami a legtávolabbról is a házszabályok tényleges sérelmét jelentené. Mert feltétlenül hű akarok maradni önmagamhoz és azokhoz az elvekhez, melyeket mindenkor képviseltem. Tisza teljes mértékben támogat és bár temperamentuma sokkal szenvedélyesebb az enyémnél, nem kételkedem, hogy az ő részéről nehézséget sohasem fogok érezni. Ez fontos, mivel a munkapárt fennebb említett elemeit senki sem tarthatja inkább féken. A harcias gárda benne látja vezérét és a nemzet hivatott megváltóját. [...] A felhatalmazási vita kapcsán némi változás állt elő a politikai helyzetben. Apponyi mindjárt a vita első napján (jan. 22.) felszólalt. Főleg azért, hogy beszédében körvonalazza az ún. „Kossuth-párt" további magatartását a közeli időben újra meginduló véderő harc irányában. Már előzetesen köztudomású volt, hogy Kossuthék nem zárkóznának el egy olyan lehetőségtől, mely számukra nézve lehetővé tenné a „szélső harc" abbahagyását. Bár Justhék részéről nagyon is érthető okokból mindent elkövettek, hogy a Kossuth-párt hajlandóságát meghiúsítsák, illetve cáfolják, mégis e hír állandóan a felszínen maradt. Ezen a tényen azok az ellentmondásokban gazdag cikkek sem tudtak változtatni, melyekkel Kossuth a „helyzet megvilágítására" törekedett. Mennél
