Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912
alatt álló függetl. párttöredékkel. Most is sokan vannak, kik abban reménykednek, illetve attól tartanak, hogy ezek az összeköttetések mégegyszer feléledhetnek, és hiszik, hogy Lukács az az összekötő kapocs, amellyel a Justhpártot még „kormányképessé", tehát „engedékennyé" teheti. Justh csak addig pol. faktor, amíg mások saját érdekükben ilyenként odaállítják, belértéket tekintve azonban Justh egy harmadrendű tanulatlan vidéki talentum, aki önállóan komolyabb szerep betöltésére képtelen. Nem állítom ezzel, hogy Justh azért feladná a játszmát, elvégre lesznek még vérbeli radikális ellenzékiek, akik esetleg vállalják őt cégérükül, így pl. a Nagy György vezérlete alatt meginduló köztársasági párt, v. valami más ehhez hasonló. [...] A bökkenő az egész kérdésben csak az, vajon helyesen tippelnek-e azok, akik még mindig az 1909. év eseményeire és tárgyalásaira gondolnak? Nézetem szerint nem, aminthogy részemről Lukács egész akkori akcióját a többségétől eltérően ítéltem meg. De ettől eltekintve és kizárólag a mai politikai szituációt tartva szem előtt lehetetlen, hogy az akkori viszonyokkal szemben egy lényeges különbség szemünkbe ne ötöljön. Mégpedig egy perdöntő különbség. Mert míg 1909-ben tényleg a Justh-frakció képviselte az ekkori parlament pártjai között a legerősebb numerust, addig most a Justh-párt egy elenyésző kisebbséggé törpült, viszont Lukács, mint a kormány tagja, támaszkodhat egy nagy, kompakt pártra. Feltéve tehát, hogy Lukácsnak volnának speciális ambíciói, úgy ezeknek kielégítését bizonyára nem a legkisebb ellenzéki pártnál, hanem annál a többségnél fogja keresni, mely többségnek ma is egyik befolyásos és vezető tagja. Hogy Lukács csak azért szövetkeznék a Justhpárttal, hogy a mai munkapártot megbuktassa, az egy olyan képtelen és értelmetlen gondolat, hogy csodálnom kell, hogy még mindig akadnak olyanok, akik ennek az eshetőségnek a kilátásait komolyan megvitatják. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha a választói jog reformja körül a pártkeretek eltolódása nem következhetnék be, ellenkezőleg én ezt valószínűnek tartom. Ámde ennek a processzusnak is a mai többség kebeléből kell kiindulnia, mégpedig akként, hogy a választói reform a mai többség „többségének" óhaja szerint elkészülvén az ennek alapján benyújtandó törvényjavaslat tárgyalásakor a mai többség „kisebbsége" kilépne, viszont a beterjesztett törvényjavaslat megvalósítása érdekében a mai többség „többségéhez" csatlakoznának mindazok, akik a csatlakozásnak ezt a percét tárgyi és személyi indokokból egyaránt idő- és célszerűnek tartják. Erre a pillanatra és eshetőségre célzott Lukács akkor, amidőn a pénzügyi bizotts. ülésén kijelentette, hogy azért is sietni kellene a katonai javaslatok letárgyalásával, hogy ezáltal olyan szituáció teremtődjék, amely esetleg új, egészségesebb pártalakulásokra is vezethet. [...] Részemről alkotmányos szempontból sokkal veszélyesebbnek tartanám az obstruáló ellenzéknek tett minden tényleges (különösen pedig személyi) engedményt, mint azt az esetleges „ultima rációt" is, amely a kisebbség által felidézett képtelen helyzetből azt a helyes következtetést vonná le, hogy az adott körülmények között a parlamenti alkotmány fenntartása képtelenség. Végre is egy 22 milliós állam jóléte és boldogulása, közvetve pedig egy 48 milliós nagyhatalom vitális érdekei nem függhetnek néhány nagyszájú (de
