Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

csinálnak nálunk, voltak-e sokan a mi körünkben?". Egyszóval az ó' régi 67-es lelke sehogysem tudja elfogadni intim barátai kuruc színezetű politizálását. Mindez azonban nem gátolta meg abban, hogy az Andrássy csoport társaskörének megalakításához hozzájáruljon, só't hogy abban az „elnöki tiszt" honorjátne vállalja. Tavasszal azután egyszerre csak híre ment, hogy Khuen felkereste Széli Kálmánt, s hogy ez a látogatás tulajdonképpen csak bevezetője a munkapártba való belépésének. Kevéssel e látogatás után volt alkalmam Széllel erről beszélni és ezen alkalommal nyíltan ki is jelentette, hogy Andrássy politikáját nem tudja követni, s hogy különösen a katonai kérdésekben Ő egészen Khuen pártján áll. Hozzátette azonban azt is, hogy Ő Andrassyval oly jól van, s hogy vele szemben még különösen is kötve érzi magát azáltal, hogy ő volt az, aki mandátumvállalásra rábírta, miszerint a munkapártba való belépését először Andrassyval kell megbeszélnie. (Andrássy épp ekkor külföldön volt.) Hogy azóta mi történt, nem tudom, kivéve azt, hogy Andrássy egy ízben szóbahozta előttem Széli belépésének eshetőségét is, és ekkor hozzátette, hogy „csak lépjen be, hisz tudom, hogy meggyőződése oda vonzza". Tény azonban, hogy Széli belépése a mai napig nemcsak hogy elmaradt, de mostani magatartásából következtetve talán a közeli jövőben sem várható. Pedig az események kialakulása most ezt a belépést mindenképpen indokolttá tenné és ezért ha a csatlakozás most is elmarad, úgy ez csakis Széli „szenilis" gyengeségének tudható be, amely ekként cselekedetében is nyilvánvalóvá válnék, egyúttal politikai szereplésének is teljes végét jelentené. Én közvetlenül a véderővita kezdete előtt talán júl. 6-án v. 7-én hosszú és kimerítő levelet intéztem e tárgyban Szélihez, oly hangon és oly érvekkel, miszerint nem hihetem, hogy e levél iránt közömbös maradhatott volna. Választ azonban nem kaptam, só't Széli egyenesen kerülni látszik a találkozást is, nem mintha neheztelne (mert hisz erre oka nem lehet), de azért, mert kerülni óhajt egy megbeszélést, ahol érzi, hogy az argumentáció hiányában szenved. Ahogy őt ismerem, képzelem mennyire helyteleníti az ellenzék mai magatartását, mennyire elítéli a buta obstrukciót és mennyire nem osztja Andrássy legutóbbi „szerencsétlen beszédét". És ha mégis hallgat, úgy ez mindennél inkább bizonyítéka az ő hanyatló testi és lelki erejének, s mint tisztelője sajnálom, hogy ez most oly „nyilvánvalóvá" lett. Reánk nézve csatlakozása kétségtelenül nagyon előnyös lett volna, de a csatlakozással Széli leginkább saját múltjának és reputációjának tartozott volna. Andrássyt követőleg júl. 24-én Tisza István beszélt. Beszéde erős, de mérsékelt volt. Készakarva kerülte az erősebb támadást és még az Andrassyval folytatott polémiájában is ment volt minden agresszivitástól. Lényeges volt beszédében az a kijelentés is, hogy ő az ellenzékkel követendő harci taktikában Khuennél mindenben egyetért, illetve minden utógondolat nélkül aláveti magát annak a taktikának, melyet Khuen jónak és helyesnek vél. Ezzel a ki-