Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

már nem lehet, mivel ha feltehető az is, hogy a szabadkőművesek működése sem gáncs nélküli, annyi azonban bizonyos, hogy az a kongregácionális szellem, amely Barkóczy—(Apponyi) égisze alatt nőtt naggyá, homlokegyenest ellenkezik azokkal a magasabb pártatlan szempontokkal, amelyek az állami közoktatástól el nem választhatók. Hogy pedig immár az állami középiskolákban is otthonra találó „Mária Kongregációk" csupán a türelmetlenkedésre hajló, felekezeties szellem és felfogás istápolására alkalmasak, az kétséget sem szenvedhet az előtt, akinek alkalma volt ily „kongregációs ifjúval" beszélhetni. Ha ezekből a gyermekekből nem lesznek helóták, ha nem lesznek martalékává a legszűkkeblűbb, gyűlölködó'bb, rövidlátóbb felekezeti propagandának — úgy ez csupán annak lesz betudható, hogy az ember veleszületett jellemével és hajlamaival szemben sok esetben minden ellenkező befolyás kárbaveszett, de semmi esetre sem annak, mintha a kongregációk nem abból a célból alakultak volna, hogy a klerikális irányzatnak prozelitákat

125 neveljenek. És éppen ezen szempontból lényeges a különbség az ún. szabadgondolkodó egyesületek és az ifjúsági kongregációk között, mert miglen a „szabadgondolkodó" egyesületek csupán a már érettebb-önállóbb elemeknek az egyesülései, és mint ilyenek, inkább csoportosítói egy bizonyos már meglévő' gondolkodási irányzatnak, addig az ifjúsági kongregációk elsősorban az ifjúság lelkivilágának befolyásolására törekednek, mégpedig oly korban, ahol még önálló ítélőképességről szólani sem lehet, ahol a kongregációs propaganda még az iskolai fegyelem és auktoritás eszközeivel párhuzamosan halad, amidőn még aránylag könnyű a gyermek kedélyvilágára hatva az értelem szabad kialakulását meggátolni, illetve egyoldalú befolyásolások által fogva tartani. [...] Tegnap úgy értesültem Khuentől (jún. 8.), hogy Barkóczy áthelyezése befejezett dolog, s hogy ehhez már Zichy is hozzájárult, épp ezért most csak az volna kívánatos, ha a másik oldalról sem jönne közbe újabb tapintatlanság, ami a miniszter intézkedését megnehezítené. A felekezeti villongás egyébként országszerte terjed — figura docet a szegedi választás, ahol a b. Bánffy Dezső halála által megüresedett I. kerületben a választók első ízben a felekezeti jelszavak alatt tömörülnek, illetve veszekszenek. A megüresedett mandátumra elsősorban Rózsa Izsó dr-t, a szegedi munkapárt elnökét jelölték, és ezzel tulajdonképp csak azt a becsülést hozták kifejezésre, amely Rózsát Szegeden úgy is mint politikust, de úgy is mint magánembert évtizedek óta környékezi. Jelöltetése más időkben csak természetes dolog lett volna, melyen senki sem ütközött volna meg. Most azonban a jelöltetés szemet szúrt a katolikusoknak, akik Szeged lakosságának messze túlnyomó részét képezik (128 ezerből mintegy 118 ezer), és egyszerre csak megmozdult a népszövetséggel egyesült katolikus kör és kiadta a jelszót, hogy a katolikus Szegeden zsidót megválasztani nem szabad. A katolikus kör elnöke b. Gerliczy Ferenc, aki mellesleg mondva könnyen lehetett volna hivatalos jelölt is, és nem volt reá szüksége, hogy munkapárti voltát klerikális allűrökkel kompromittálja. De hát Gerliczy benső énjének hajlamait követve akkor kezdett a dolog iránt érdeklődni, amikor jelöltetésében a „veszélyben forgó katolikus érdekek" védelmét vélte felismerni. Rózsa időközben visszalépett és egy napig azon voltak, hogy a kérdést egy