Gilicze János - Vígh Zoltán: Návay Lajos politikai jegyzetei 1910-1912 - Dél-Alföldi évszázadok 2. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Návay Lajos politikai jegyzetei 1910—1912

harmadik személy jelölésével (Fabinyi Ferenc volt kir. tábl. elnök) közmegnyugvásra megoldják. Ámde itt látszik azután a felekezeti lóláb, amely Gerliczy jelöltetését legalább az én szemembe antipatikussá teszi, mert Gerliczy, aki még 10 nappal ezelőtt nem akart jelöltetéséről még hallani sem, most egyszerre ragaszkodni kezdett kandidációjához és mindinkább beleélte magát a szegedi katolikusok vezéri szerepébe. Értesülésem szerint a kat. népszövetség is foglalkozott ügyével, és kiadta a jelszót, hogy Gerliczy megválasztását most már a kat. önérzet megköveteli, és erős a gyanúm arra nézve is, hogy új püspökünk, Glattfelder Gyula sem áll ettől a felekezeties politikától távol. [...] Elég az hozzá, hogy bár a választástól mindössze 6 nap választ el, nincs még Szegednek biztos jelöltje és könnyen megeshetik, legalábbis a Khuennél folytatott beszélgetésemből azt következtetem, hogy 14-én két jelölt fog egymással mérkőzni, egy liberális és egy klerikális (munkapárti). Éz a jelenség pedig Szeged annaleseiben nem valami örvendetes újítást fog képviselni. Őszintén szólva helyeseltem volna, ha a kormány felülemelkedve a szűkebb pártkereteken felajánlotta volna Wekerle Sándornak ezt a mandátumot, akinek méltán nagy és fényes neve előtt hamar háttérbe szorultak volna a „kis emberek kicsinyes torzsalkodásai". Még egy időközi választásról, a csabairól kell említést tennem. Az Áchim András meggyilkoltatása miatt megüresedett kerületben jún. 2-án volt a választás, amely alkalommal a demagóg-parasztpárt (Áchim osztálygyűlölettel megalapozott alkotása) mandátumhoz juttatta Kristóffy Józsefet. Sokat foglalkoztam már ezzel az úrral és megfogadtam, hogy többé nemigen fogok ebbe a hibába esni, most tehát csak azt jegyzem fel, hogy Kristóffy Áchim véres ingdarabjának talizmánja alatt jutott fanatikus és úrfaló parasztok gyűlölködéséből ahhoz a „megtiszteltetéshez", melyhez első ízben (1896. okt.) épp azok a megyei kiskirályok kikunyerált és megszolgált kegye juttatta, akik ellen véli Kristóffy úr most „megváltói kivatását" betölthetni. Magára a nagypolitikára nézve Kristóffy megválasztása meglehetősen közömbös, nem azért, mintha az a program, amelyet most hirdet, az ország jövendő sorsára nézve közömbös lenne, de azért, mert Kristóffy úr sokkal kisebb annál, semhogy a politika küzdőterére állítva önmagában valami jelentőséget képviselhetne. [...] Egy embert, úgy hiszem, feszélyez ez a választás és ez Justh Gyula, aki tudvalevőleg legújabb politikai taktikája folyományaként időközben kibékült Kristóffyval, akinek egész eddigi életében legkérlelhetetlenebb ellenfele, mondhatnám ellensége volt. A barátkozás az én szemem láttára, úgy hiszem még Justh Gyulának sem lesz valami kellemes. A szegedi választás — sok konfúzió és vívódás után végre is Gerliczy Ferenc győzelmével végződött (jún. 14.). [...] * Az osztrák választások (jún. 13.) eredménye nem kedvező a keresztény szocialista pártra, főleg Bécsben úgy látszik véget ért a magyarfaló (Lueger) párt uralma. Nem akarom ezáltal azt mondani, mintha a többi párt részéről