Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig

birtokolta.

129 Gelleríkutatelek 1512-ben bizonyára puszta volt Orosháza és Szentetornya között.

130 Ecsfoka a Körös és a Csiger összefolyásánál feküdt, 1519-ben birtokper kapcsán említették.

131 Kurtaegyház (ma: Curtici, Románia) neve ugyancsak 1519-ben került az okleveles anyagba.

132 Szélhalom, a gyulai vár szolgáinak lakóhelye 1520-ban jelent meg a források között, Gyulától délnyugatra, Györké és Szentbenedek között állt.

133 Az Arad megyei Csicsér birtokosa 1522-ben a bizerei apát volt. A Csongrád megyei Ecser mellett fekvő Másegyház puszta nevét 1523-ban örökítették meg egy határjárásban.

134 Homokegyház, az Orosházához tartozó puszta neve 1525-ből maradt fenn abból az oklevélből, amelyben II. Lajos király megengedte, hogy Orosházi Komlósi Ferenc, ha fiúörökös nélkül halna meg, birtokát leányaira hagyhassa. Az oklevélben több Orosháza környéki helynév szerepel, amelyek jobbára valamilyen formában már előfordultak az oklevelekben (Ötszögű, Tökéletlen, Szilasegyház, Mogyorósegyház, Földvártelke, Somogytelke).

135 A Körös—Tisza—Maros közben a vizsgált kétszáz év alatt közel 300 emberi megtelepedéssel, ideiglenes szállással kapcsolatos hely nevét gyűjtöttük össze. A gyűjtő munka során természetesen nem lelhettük fel az összes helynévanyagot, amelynek száma a későbbiek során bizonyára gyarapodni fog, az első előfordulások ideje pedig pontosabbá válik majd. Mindenesetre a rendelkezésünkre álló adatok alapján olyan megállapításokat tehetünk a vidék XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig terjedő kora településrendjének történetére, amelyeket a később elő kerülő adatok feltehetőleg nem módosítanak majd alapvetően, inkább a pontosítás, az árnyaltabb kép megrajzolásához segítenek hozzá. Vizsgálatunk szerint a XVI. század második harmadáig előkerülő helynevek közül a XV. század első felével lezárult a fontosabb, nagyobb települések nevének forrásokba kerülése. Erre az időre már a népesebb helyek neve többször is előfordult az okleveles anyagban. Az igazgatási, gazdasági központok említése természetesen már korábban általánossá, rendszeressé vált.

136 Egy-egy hely nagyságának, állandóságának a megítéléséhez tehát az egyik alapvető segítséget az illető település nevének több korszakon át tartó megjelenési gyakorisága mutatja. Az újabb és újabb kis települések, puszták (prédiumok) nevének előbukkanása a falupusztásodás folyamatának ellenére, azt bizonyítja, hogy a népesség szaporodásából következően és ezen helyek gazdasági súlyának növekedéséből adódóan tovább osztódtak a nagyobb birtoktestek. így kerülhetett a forrásokba Csapegyház, Csaphegyes, Csapcsalja, Gellértegyháza, Gellértkuta, Csákóhegyes, Belső- és Külsőhegyes, Egyházaskirály, Kiskirály, Szent-