Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)
I. A régió természeti földrajza a középkorban
lokalizált Gyepes, 206 amelyet egyébként említ az oklevél, Hétnyárréte, 207 Középrét 208 Murony tájékán, Rétkert 209 Királyhegyes és Mezőhegyes vidékén, és a Hódmezővásárhely délnyugati határában levő Rét-Kopáncs. 210 A környékén lévő rétek kaszálók emlékét őrizte meg a Békés megyei Szénás 211 falu neve is. A rétek mélyebb pontjai, sekélyebb tavak, pangó vizek a vízinövények számára kedvező vegetációs lehetőséget nyújtottak. A kor embere hasznosította őket mindennapi életében, néhány helynév pedig megőrizte nevüket, példa rá a Szarvas déli határában lokalizált középkori Kákaszeg vagy Káka 212 falu, Berekfalva, 213 és a Vizes pusztájaként említett Sásszertelke 214 elnevezése. A gyékény 215 neve is felbukkan egy oklevélben. Előbb a folyók melletti kis területeken, majd az idő teltével a löszhát belseje felé haladva a mezőgazdasági művelés terjedése nyomán megindult a termőföld elhódítása az őshonos flórától a kultúrnövények számára. Talán a középkor során ebben a formában hatott az ember leginkább a természetre. Legtöbb adatunk a kender termesztésével kapcsolatos: Kenderes, 216 a Pél (ma: Pilu, Románia) környéki Kenderes, 217 a Zádorlak (ma: Zádárlac, Románia,) és Sződi között lokalizált Kenderfark-puszta, 218 az ugyancsak Pél (ma: Pilu, Románia) tájékára helyezett Kenderes-tó, 219 amelyet erdőként említ az oklevél továbbá a Kígyós és Fövenyes között említett Kenderhely. 220 Ligetes szőlőtelepekre 221 három Szöllős elnevezésű hely is utal. A két Csanád megyei Szöllős egyike 222 a Maros mellett Pécska (ma: Pecica, Románia) és Szemlak (ma: Semlac, Románia) között feküdt, a másik 223 Tótkomlós mellett a mai Szöllősi pusztán lokalizálható. A Zaránd megyei Szöllős 224 Pankotától (ma: Pincota, Románia) északra feküdt. Talán szőlőtermelés nyomát őrzik a Vizes Pusztájaként jelölt Boroshalma-teleke 225 és Borosgyánoldal, 226 amelyet Békéscsaba nyugati határában jegyeztek fel a határjárók. A sörkészítéshez szükséges komló termesztését két helynév örökítette meg: a Zaránd megyei Szent Anna (ma: Síntana, Románia) északkeleti részén terült el az egyik Komlós, 227 a másik 228 a mai Tótkomlós határában feküdt. Kifejezetten szántógazdálkodásra utal a Battonya és Tornya (ma: Turnu, Románia) között lokalizált Babos, 229 a Békéscsaba melletti Búzáshát 230 és Borsóhát 231 valamint a Kevermes és Vári között említett Czéklásegyház neve. 232 A Körös—Tisza—Maros köz középkori természeti földrajzáról okleveles adatok segítségével alkotott kép statikus jellegű, nem tükrözi azokat a változásokat, amelyek főként az ember környezetét alakító tevékenysége következtében végbementek a tájban, pl. halastavak létesítése, gátak emelése az árvizek ellen, erdőírtás, gyeptörés. Elegendő számú adat híján nem nyílt lehetőségünk a korábbi és későbbi állapotok egybevetésére, és az összehasonlítás segítségével a
