Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

I. A régió természeti földrajza a középkorban

amelyet Üneszéknek hívnak, ezután tovább mennek a déli rész felé Sáp és az említett Sajt birtokok között a határt szétválasztva, ezután tovább mennek egy bizonyos Disznóól nevű földig, átkelve a Kurca folyón a Morotva mocsár és a Borjúól között a Tiszáig egy bizonyos magas földön, amelyet közönségesen Hátnak neveznek, a Bolgyánig mennek, [és ott] kijelölik a mondott birtokok határait, azután a Sajt nevű birtok határain és mezsgyéin belül lévó' Harum, Borjúól, Örvénytó, Juhtó, Sarwltou halastavakat hagyták, hogy ugyanazon birtokhoz helyezzék ó'ket, és oda tartozzanak... (Dl. 91257.) A Mezőségnek a Rétségnél kevésbé változatos, szinte egyhangú táját mutatja be az alábbi határjárás. A hosszú leírásban alig található a halmokon kívül olyan földrajzi objektum, amelyet a határjárók biztos pontként vehettek volna fel a határok megállapításánál. A leírásban jellegzetes, cserjékkel, rétekkel szántóföldekkel váltakozó mezőségi tájék tárul elénk. Vízben szegény vidék, hiszen a leírásban semmiféle vizes hely nem található. „Először tehát a határjárás és ezen föld felállítandó határainak kezdőpontját jelölték ki a választott férfiak az északi részen, ahol a mondott Rekettyés [nevű] rétnél és a bizonyos füves útnak, amely az előbb mondott Ecser [nevű] faluból ugyanazon Rekettyés [nevű] réthez vezet, a végén, az oldalán a választott férfiak ugyancsak egy határjelet állítottak. Innen a keleti vidék felé haladva számos határjelet helyeztek el, és amikor elértek a Másegyház nevű puszta átellenben lévő oldalára, ott magának a Rekettyés [nevű] rétnek az oldalán jelként egy másik különös határjelet állítottak és emeltettek. Ahol pedig az említett két feltűnő határjel között a mondott választott férfiak magának a területnek és rétnek bizonyos régi és öreg határát nem tudták vagy nem jelölhették ki, az ilyesféle területeket és mezőt, amelyek ugyanazon Rekettyésen kívül estek, közös mezőként és közös használatra maguknak a feleknek hátrahagyták ugyanazok egyetértésével. Az említett Másegyház [nevű] pusztától magának a Rekettyés [nevű] rétnek az oldalán, a déli részen tovább mentek nyugat felé, és számos helyen ugyanannak a rétnek az oldalán határjeleket jelöltek meg és helyeztek el, amikor Szentlászló felé mentek, két bizonyos halom körül, amelyek közül az egyiket, tudniillik a déli részen lévőt Koszoróshalomnak nevezik, a másikat az északi részen lévőt pedig Nagyhalomnak hívják, amelyek között a körtefa bizonyos bozótja mellett ugyanazon két halom között elhelyezve egy feltűnő határjelet állítottak. Továbbá innen még bizonyos szántóföldeken észak felé haladva hasonlóan több határhalmot állítva, amikor a derék, választott férfiak és határjárók a Rekettyés nevű rétnél ugyancsak egy bizonyos úthoz, amely Szentlászlóból az említett Fábián Sebestyén [nevű] faluhoz vezetett, tartott