Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

I. A régió természeti földrajza a középkorban

A régió természeti földrajza a középkorban A Körös—Tisza—Maros-köz az Alföld többi részéhez hasonlóan a pleisztocénban és a holocénban nyerte el mai formáját.

1 Területét észak és északkelet felől a Fehér-, a Kettős- majd a Hármas-Körös, nyugatról a Tisza, délről a Maros, keletről a Fehér-Körös és Maros között, a síkságba meredeken szakadó Hegyes-Drócsa, középkori nevén Makra-hegység határolja. Nagy részét az ún. Békés-Csanádi Löszhát foglalja el, amely az Ős-Maros hordalékkúpján alakult ki. Földrajzi jellegüket illetően hasonló lösztáblák fejlődtek ki a Duna—Maros és a Tisza—Körös közében is. Felszíni viszonyaik is rokoníthatók régiónkéhoz. A térképen asztalsimaságúnak látszó vidék kisformái változatosak. E felszíni kisformák a szél és a lefolyó vizek környezetalakító munkája nyomán keletkeztek.

2 A Körös—Tisza—Maros-köz két jól elkülöníthető részre tagolható a vízrajz, a talaj és a növényzet tekintetében. (Az előbbi kettő különösen fontos szerepet játszik a települések létrejöttében és a településrend szerveződésében, amelynek vizsgálatát ugyancsak feladatul tűztük magunk elé.) A folyók melletti alluviális — tavak, laposok, erek, fokok, morotvák, holtágak által szabdalt — területre, amelyet Rétségnek is neveznek, és a folyóktól beljebb, 10—20 km-re levő tulajdonképpeni löszhátra, a Mezőségre. Ez utóbbi felszínét elhagyott ősfolyómedrek, mélyedések, halmok és dombok teszik változatossá. (Mellékelt térképünkön a Rétség és Mezőség területét nem különítettük el, mivel néhány vízfolyás feltüntetésétől eltekintve csak az oklevelekben megtalált adatok ábrázolása volt célunk.) A rétségi terület változatos kisformáit, vízben gazdag világát a középkori határjárások hűen ábrázolják. A folyók mentének pontos képét adja a Baár—KaIán nemzetség birtokügyeit tárgyaló 1332-es oklevél határjárása, amelyet a Tiszamente Szentestől délre fekvő vidéken készítettek: „először az említett Kurca folyó mellett egy bizonyos dombon egy fűzfa közelében két határjelet emeltek, amelyek közül az egyik Felicián fia Tamás mester Hékéd nevű birtokáig, a másik pedig az említett Szentes nevű birtokáig terjed, azután tovább mennek kelet felé az Ikeré folyó és az említett Szentes között, és elérnek egy bizonyos földre,