Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

Simánd, esetleg Makó Szentló'rinccel képviselték. Uradalmi alközpontok, népes helyek voltak, piaccal rendelkeztek. Igaz, Hódvásárhely esetében ezt írott forrással bizonyítani nem tudjuk, de fórum szerepét nevében hordozta. Vonzáskörzetük jól körülhatárolható. A legalsó szintet a Kaszaper, Szentandrás típusú települések képviselték, amelyek csak közvetlen környékükön játszottak szerepet. Óriásfalvak lehettek, kiemelkedésük rövid ideig tartott. Szentandrás például 1378-ban még lakatlan volt, 1436-ban már egy kialakultnak látszó uradalom központja lett. Donáttornya fellendülése mintegy ötven évig tartott. A mezővárosok java része a folyók közelében helyezkedett el. Vonzáskörzetük legyezőszerűen nyúlt be a Mezőség felé (lásd Makó példáját, ám ez Nagylakról és Hódvásárhelyről is könnyen bizonyítható). A mezővárosok régiónkban gazdasági és népességkoncentráló szerepüknél fogva meghatározó szerepet játszottak. Miután áttekintettük a Körös—Tisza—Maros-köz településhálózatának alakulását a honfoglalástól a XVI. század második harmadáig terjedő időben, és megállapítottuk, hogy az állattartó szállásoktól a falvakon és mezővárosokon át a civitasokig milyen települési formák jöttek létre, vessünk néhány pillantást a település-hálózat térbeli elrendeződésének hierarchikus rendjére. A magyarországi település-történeti kutatásban Kubinyi András több tanulmányban, valamint Major Jenő foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel.

135 A városok helyét és szerepét vizsgálva jelentőséget tulajdonítottak piaci tevékenységüknek, felvázolták piackörzeti hatósugarukat. A városok mint centrális helyek körül ezek szerint három piaci vonzáskörzet alakulhat ki. Egy közvetlen, 10—15 kmes gyűrű, majd ennek a kétszerese és négyszerese. Kubinyi András, aki legutóbb Szegednek a középkori magyar városhierarchiában betöltött helyét vizsgálta, arra a megállapításra jutott, hogy az alföldi viszonyok között az első gyűrű sugara 16—19 km is lehet, és ennek arányában tolódnak ki a többi gyűrű távolságai is.

136 Ha régiónk és a közelében lévő városok piackörzeteit meg szándékozzuk rajzolni, mindenekelőtt egy-egy város vonzáskörzetének nagyságát kell meghatároznunk. Kubinyi András kutatásai szerint Szegednek, amely kiemelkedett a dél-alföldi városok közül, három piaci gyűrűje volt, amellyel régiónkat végeredményben szinte teljesen átfogta. Mindenképpen kétgyűrűs városnak kell tekintenünk Lippát és Gyulát. Ha piaci viszonyaikat nem is elemeztük, mint igen jelentős uradalmi központoknak piackörzetük is jelentősebb lehetett. Aradot és Csanádot ugyancsak ebbe a kategóriába számíthatjuk. Ha a többi települést (mezővárost) egy gyűrűsnek vesszük, nem járhatunk messze piaci vonzáskörzetük valós helyzetétől.