Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)
III. A régió mezővárosai
Ha a régió mezővárosainak piackörzeteit bemutató térképre nézünk, azonnal feltűnik a település-struktúra és a piackörzetek alakulása közötti összhang. A Maros völgyének sűrűn lakott vidékén egymásba futnak a körzetek, ugyancsak zsúfolt a hegység és az alföld találkozásának vidéke a piaci gyűrűktől. A Maros-völgy gazdagsága település-hálózatának sűrűségét, mezővárosainak sokaságát tekintve nem különbözött az ország más sűrűn lakott vidékeitől. 137 A Szeged és Lippa közötti, légvonalban mintegy 125 km-es szakaszon (országúton és a Maroson duplája is lehetett ez a távolság) hat mezőváros állt a XV— XVI. század fordulóján. A folyótól kissé távolabb, 10 km-en túl feküdt helységeket nem vettük fel listánkba. Makófalva, Nagylak, Csanád, Papi, Arad, Pálülése állandó, az egész középkoron át fennálló települések voltak, és csak Papi az, amelynek történetéről adatok hiányában keveset tudunk. A térség jó, művelésre alkalmas földjei mellett a Maroson folytatott kereskedelmi szállítás határozta meg a vidék gazdasági helyzetét. A sót, fát és bort forgalmazó vízi út és vidéke, úgy tűnik, jelentősebb és fontosabb volt a középkor embere számára mint a Tisza-mente és a Körösök vidéke. A Tisza mellett ugyanis szinte csak belekap egymásba Hódvásárhely és Donáttornya piaci gyűrűje, és ismerjük azt is, hogy az utóbbi nem működött ötven évnél tovább mezővárosi jelleggel. A Körösök mentén még ritkábbak a gyűrűk. Szentandrás még 1378-ban lakatlan volt, és a Hunyadiak után egyre fogyott tekintélye. Közte valamint Békés és Gyula között nem is volt mezővárosi jellegű hely. Az Orosháza és Szarvas közötti területen szinte „hiányzik" egy nagyobb település. Szentetornya, később Orosháza körül el is indult egy központosulási folyamat, kiteljesedésére azonban a török előtti időkben már nem került sor. A mezőségi vidék gyengébb gazdasági erejének képe még jobban előtűnne, ha Kaszapereg és Kovácsháza nem került volna mezővárosi listánkra. A hegység és az alföld találkozásánál Lippa és Borosjenő között egymás mellett sorakoznak a mezővárosok. Galsa, Kovászi, Meszt, Pálülése, Pankota és Siri légvonalban mintegy 40 km-es hosszon követik egymást, tükrözve a vidék fejlettségét és gazdagságát. A gazdasági változások következtében a XIII. század második felében meginduló falupusztásodási folyamat, amelynek vidékünkön nagy lökést adott a tatárjárás, és adataink azt bizonyítják (Makó térsége, Gyula és a Szárazér közötti terület 138 ), hogy felgyorsult a XIV. század második felében, tartott a XV—XVI. században is. A település-struktúra fő jellemzőit azonban nem változtatta meg, amint azt a mezővárosok elhelyezkedése is mutatja.
