Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

a Jaksicsok felbújtására ötven jobbágy intézett támadást a szénásiak (Békés megye) ellen. Az oklevél által megőrzött névsor szerint a helységnek magyar lakosai voltak ebben az időben, akik földművelő és állattenyésztő gazdálkodást folytattak, ugyanis mindössze négy (két Cserepes és két Szabó) családnévvel találkoztunk, amelyek iparos foglalkozásra utalnak. Mivel nincs tudomásunk más csomorkányi birtokosról, feltételezhetjük, hogy a falu lakosságszámának alsó határa 250 fő körül mozgott, mivel az „afféle hadivállakozásban", amilyen után listánk készült, csak a jó karban lévő, küzdőképes férfiak vehettek részt, a faluban lakó családok számát a listában feltüntetett ötvennél többre tehetjük. Ennyi, vagy talán még több lakosra következtethetünk a falu XIII. században épült templomának méreteiből is. (hossza: 25,2 m, szélessége: 6,8 m volt), amelyek szerint a környék legnagyobb templomával Csomorkány büszkélkedhetett.

130 A falu XVI. századi helyzetéről a Jaksics Márk örökségével kapcsolatos perek során készült oklevelek tájékoztatnak. 1535-ben még faluként, 1536-ban már oppidumként említették.

131 Az ebből az időből származó csomorkányi kályhacserép darabkák

132 bizonyítják, hogy a településnek több, tekintélyes vagyonnal, egyúttal nagy házzal rendelkező lakosa lehetett. Ezt a gazdaságot az okleveles adatok is megerősítik.

133 A török megjelenése sem hozott döntő változást a település helyzetében. A több utcás óriásfalut egészen az 1596-os tatárdúlásig nem hagyták el lakói, e pusztítást azonban már nem tudta kiheverni, a XVII. században már csak pusztaként szerepelt neve a fennmaradt iratanyagban. Templomáról, papjairól, műveltségi viszonyairól mindössze annyi hagyományozódott ránk, hogy Csomorkányi Mátyás 1522-ben Csaholi Ferenc csanádi püspök káplánja volt.

134 Donáttornya és Csomorkány az aprófalvak világából kiemelkedve lassan jutottak el fejlődésükben a mezővárosi szint küszöbéig, túlhaladni azt nem tudták egyrészt közvetlen vidékük gazdasági erejéből fakadóan, másrészt uraik szemléletéből következően. Régiónkban és közvetlen környékén 22 várost és mezővárost, illetve az átlag falunál valamivel jelentősebb települést számolhattunk össze. Közülük a legjelentősebbekkel nem foglalkoztunk, mivel történetüket részint újra feldolgozzák (pl. Gyula), illetve bőséges szakirodalom áll rendelkezésre történetükkel kapcsolatosan, figyelmünket ezért a kisebb településeknek, Érszegi Géza elnevezését követve possessio-oppidumoknak szenteltük. A mezővárosoknak ezen rétegében is jelentős különbségek mutatkoztak az egyes települések nagyságát, gazdasági vonzását és egyéb igazgatási, egyházi központ szerepüket illetően. A felső szintet a Pankota és a hozzá hasonló típusú helyek, Békés és Siria alkották, amelyek több funkciót töltöttek be. A középső réteget Hódvásárhely,