Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

portjába emelkedjenek, azok alsó régiójában foglaltak helyet. Possessio-oppidumnak, Hódvásárhely szintű településnek tekintjük a két települést, a megállapításunkat azonban még olyan csekély jogi adatokkal sem támogathatjuk, mint Vásárhely esetében tehettük. Pankota az Alföld és a hegyvidék találkozásából eredő gazdasági lendítő erők és energiák következtében fejlődött korábban királyi, majd földesúri mezővárossá. A Fehér-Körösbe ömlő Csinger patak egyik mellékága, a Mátka-ér szelte ketté a települést, amelytől kissé északkeletre, a Kopasz-hegyen, a Makra hegység (Hegyes-Drócsa) legszélső keleti pontján állt a mezőváros életével és történetével szorosan egybekapcsolódó pankotai vár és Benedek-rendi monostor. A Várad—Lippa közti út átkelőhelyét vigyázta a vár, az átkelő körül alakult ki a település, ahová a többi, a hegyekből érkező mellékútvonal is becsatlakozott. A vidék Alföld felé eső részét gyakran öntötte el a Mátka-patak áradásaival. A vizenyős területet főképp állattenyésztésre használták, annál is inkább, mert a talaj kevésbé kedvezett a földművelésnek. A tájék^települései közül Pankota nevét meglehetősen korán említették a források. Imre király 1202—3 körül kiadott okleveléből értesülünk arról, hogy a pankotai apát falujával volt határos Szentkirály. Tehát az ekkor már Zaránd megyébe és az egri püspökségbe tagolt településen állt a — mint későbbi időből értesülünk róla — Benedek-rendi kolostor is. A Váradi Regestrum 1219-es bejegyzése szerint Pankota lakosai vádolták szomszédaikat, Rolandot és Lőrincet, mivel bűntetteikkel két márka kárt okoztak. Bíróként ugyanabból a faluból való apátot kérték fel.

78 A település történetében, amely feltehetően a kezdetektől összefonódott a váréval és a kolostoréval, a tatárjárás sem okozhatott törést. 1302-ben Cirner Hench pankotai polgár a Ménesi falu mellett emelkedő Makra hegyen lévő szőlőjét Bugar veje, András comes szegedi polgárnak 12 márkáért adta el.

79 Adatunk egyrészt a pankotai polgárok tág és szabad mozgáslehetőségeire, másrészt a Maroson hajózó szegedi sószállító polgárok borkereskedelemben való korai részvételére utal, és megmutatja, hogy a királyi mezővárosok polgárainak mily nagy mozgási szabadságot biztosított helyzetük. Köztudott, hogy Szeged ebben az időben a király tulajdona volt, Pankotáról ugyanez 1318-ban derült ki, amikor a pankotai várnagyról a bizonyos földeket hosszabb ideig elfoglaló Ivánkáról hoz hírt az egyik oklevél.

80 A XIV. század, amíg Zsigmond király a várat és várost el nem adományozta a Losoncziaknak, Pankota fénykora volt. 1331-ben várnagyaként Nagymartom Lőrinc tűnt fel. 1332-ben a zsombolyai főesperességet Pankotáról kezdték elnevezni, tehát ez időben kerülhetett át a székhely Zsombolyáról Pankotára.

81