Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

Plébániáját 1334-ben említették a pápai tizedlajstromok összeírói. 1347-ben Ferenc a pankotai és desznői várnagy. Ezt a címet viselte 1318-ban említett elődje, Ivánka is. Ferenc várnagynak a Jenő (Borosjenő), Gerla, Mártontelke és a szentléleki monostor közötti területtel kapcsolatosan támadt vitája. A királyi várnagyok közül még Petrus de Bellantris személyét ismerjük 1363-ból, aki ugyancsak a pankotai és desznői domínium ura volt.

82 A településről is hallunk ebből az évből. 1363-ban ugyanis János fia György panaszt tett I. Lajos királynál, hogy a Kőszend (Kiszind) patakban az aranymosók bizonyos bányáját, amelyet korábban bizonyos néhai Károly majd György testvére, Sike, pankotai polgár háborítatlanul bírt, Felgerlai Tamás fiai Ambrich és Ábrahám el akarják rabolni tőle.

83 A király utasította az utóbbiakat, hogy adják vissza a bányát. Mindebből tehát kiderül, hogy nemcsak a vár, hanem a település is a király tulajdonában volt, hiszen János fia György a király előtt tehette meg panaszát, amelynek az helyt adott és orvoslására intézkedést foganatosított. Azt is láthatjuk egyúttal, hogy nemcsak a hegyvidéken folytatott bortermelésben és a kereskedésben, hanem a bányászatban is érdekeltek voltak a pankotaiak. Mint később kiderül, a pankotai uradalom törzsbirtokai is a hegyvidék felé terültek el, tehát a város gazdasági vonzásköre a hegyvidékre eshetett. Ha gazdasági előrehaladásában egyelőre nem is lehetett észlelni, bizonyára megakasztotta a település további ütemes fejlődését Zsigmond király lépése, amellyel a desznői és pankotai uradalmat tartozékaival együtt Losonczi László és István Szörényi bánoknak adta.

84 Az adományozás, amelyet Mária királynő 1391-ben, majd Zsigmond király 1405-ben és 1409-ben újra megerősített, feltehetően nem tetszett a város lakosainak. Talán a többszöri adományozást az ő ellenkezésükre ismételték meg.

85 A királynak nem hozhatott olyan jelentős jövedelmet az uradalom, és kellő ellenszolgáltatás fejében megvált tőle. A Losoncziak szolgálatai többet érhettek az uralkodónak a pankotai polgárok pénzénél. A XIV. században még két alkalommal találkozunk a mezőváros lakóinak ügyeivel. 1396. január 10-én Zaránd megye bizonyította, hogy Pankota lakói megfizették János diák szécsényi polgárnak a kamarahasznát, amelyet még Talentis Simon rótt ki rájuk.

86 Ugyanebben az évben a mezőváros elöljárósága, Syke András (bizonyára az 1363-ban szerepelt Syke fia vagy rokona) és Gebei Péter bírók, Johazo Demeter és Nemes Mihály esküdtek hiteleshelyi feladatot láttak el. Bizonyították, hogy Losonczi László özvegye Losonczi István bán tartozása fejében Péter fia György kezéhez 12 forintot lefizetett. Az eset példázza a jobbágypolgárok és a földesúr közötti kapcsolatok egyik formáját. Az úr,