Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

Miklós.

61 A török hódoltság előestéjén, az 1540-es években tovább szaporodott a birtokosok száma.

62 E változások ellenére megmaradt a település expanzív ereje. Csongrád megye 1463-ban kiadott egyik oklevelében tűnt fel a Borsusnak nevezett Imre, hódvásárhelyi hospes, aki gyilkosság ügyében tett panaszt a megye törvényszékén.

63 1553-ban említették a vásárhelyi kastély nevét, amely feltehetően már korábban, talán a Hunyadiak idején épült, hiszen mint alkalmas helyre, Vásárhelyre rendelte ügyeik intézésére a környéken lakó jobbágyait Szilágyi Erzsébet. Az uradalmi központ szerepében pedig megfelelő épület(ek)re is szükség volt. Hódvásárhely tehát lassú fejló'dés eredményeként emelkedett ki a környező aprófalvak világából. A mezőváros művelődési viszonyairól mindössze annyit tudunk, hogy Vásárhelyi Gáspár 1517-ben iratkozott be a krakkói egyetemre, a mezőváros plébánosa 1531-ben ugyanott tartózkodott.

64 Az utóbbi adatból a vásárhelyi plébánia gazdagságára következtethetünk, ugy anis Mátyás papnak nemcsak krakkói tanulmányai költségeit, hanem a távollétében helyettesítő paptársát is fizetnie kellett. A tárgyalt időszakból Vásárhelyi János neve maradt még fenn, aki a püspöki székhely, Csanád egyik plébánosa volt.

65 Hódvásárhely további fejlődésének gátat szabott a török hódítás időszaka, ekkor kedvezőtlenebb körülmények között más irányt vett fejlődésének útja, előnyét azonban a szomszédos lakóhelyekkel szemben megtartotta, ugyanis egy kisebb irányítási egység, náhije székhelye lett. A középkori Makónak a település-struktúrában elfoglalt helyét illetően megoszlanak a vélemények. Csánki Dezső módszeréhez, hogy mezőváros csak az a település lehet, amelynek oppidum elnevezése volt, következetesen ragaszkodva Makófalvát történelnr földrajzában a faluk közé vette fel.

63 Borovszky Samu Csanád megyéről készített monográfiájában a városok közé sorolta nem csupán azért, mert az oklevelek és iratok később, a XVIII. században oppidumnak nevezték, hanem mert, „végre hogy a városok sorába emelkedett, elhagyta fölöslegessé vált végtagját (ti. -falva), s lett belőle Makó."

67 Tudomásunk szerint először Szerémi írta ilyen alakban a helység nevét.

68 Fügedi Erik ugyancsak a mezővárosok közé sorolta a települést.

69 Valójában Makót, ha a mezővárosok jellemzőinek formális és jogi vonatkozásait vesszük számba (oppidum elnevezés, privilégium levél, városi tanács és önálló bíráskodás) nem tekinthetnénk oppidumnak, ám ha már a középkorban vele összeépült Szentlőrinccel együtt vizsgáljuk helyzetét, láthatjuk, hogy a környéknek gazdasági tekintetben központja volt. A Csanád nemzetség törzsbirtokai a Maros két oldalán Csanád és Arad megyében terültek el. Közéjük tartozott Makó középkori elődje is. Kialakulá-