Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

sát és fejlődését a természeti tényezők közül egyrészt a Maros és a belőle kiszakadó Foknak (később Érnek) nevezett vízfolyás határozta meg, másrészt az, hogy termékeny földje nagyobb akadály nélkül folytatódott a folyóparttól a Mezőség felé, biztosítva a népesség szaporodásának, a terjeszkedésnek a feltételeit. A hely tehát élvezte a Rétség és Mezőség adta életlehetőségeket egyaránt. Fontos víziút, a Maros mentén feküdt, érintette a Csongrándról Hódon át Csanádra tartó hadi út, bizonyára ennek Hódról jövő részét nevezték Hód utának 1337-ben.

70 A közeli szentlőrinci réven Pordánymonostora és Oroszlános felé valamint a ládányi erdőbe, ahol épületfát termeltek ki, lehetett eljutni. Feltehetően a környező falvakból érkező helyi utak itt jöttek össze, hiszen a ládányi erdőből a szentlőrinci réven át szállították az épületfát a Mezőségre.

71 A két falu, Makófalva és Szentlőrinc kedvező földrajzi és közlekedésföldrajzi fekvése lehetőséget adott arra, hogy a környék központjává váljanak. Területe, mint ismeretes, 1247-ben Velnök névvel került a Csanád nemzetség hamis oklevelébe.

72 Amint a XIII. és XIV. századi oklevelekből kiderül, Velnök majd Felvelnök később Makófalva valamint Szentlőrinc ebben a korszakban aprófalvak gyűrűjében éltek, amelyek a XIV. század második felében tűntek el a falupusztásodás következtében, illetve olvadtak be a két jelentősebb településbe. Kisfalud, Ürs, Malomszög, Szentlászló, Vásárhelymakó, Szentmargita, Vaffalaka nevével a XV. század során már nem találkozunk, legfeljebb pusztanév vagy városrész-név formájában.

73 További fontos adatokat tartalmaz Makó középkorára vonatkozóan az 1337-ben keletkezett oklevél.

74 A területet a Telegdi és Makófalvi család birtokolta, Makófalván és Szentlőrincen is volt kúriájuk, talán több is. Makófalván a Hód után és a vele találkozó utcán kívül több utca volt, tehát népes falu lehetett. A faluban vásárhely létezett, a Vásárhelymakó elnevezés is erre utalhatott, vámja pedig bizonyára vásárvám volt. Bár az oklevél leírása alapján ma már pontos helyrajzot nem adhatunk a vidékről, mégis nagy segítséget adott Makó és környéke területének rekonstrukciós rajzához, (elkészítését Borovszky Samu és Györffy György ismert összefoglalásain kívül mások mellett Tóth Ferenc és Inczefi Géza újabban megjelent munkái segítették.)

75 A fentiek szerint Makófalva egyik része a Maros és a Fok között, a másik része a Fokon túl, a Mezőség felé terült el. A Fok, ma Ér maradványai és a régi Maros meder, mint ma is meglévő földrajzi objektumok jelölik ki számunkra a középkori Makófalva helyét. Észak felől érkezett a faluba a Hód uta amely Szentlőrincen át a Maros mellett ment tovább Nagylak felé. Szentlőrinc