Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

hegyesi és szentlőrinci jobbágyait Vásárhelyre rendelte békítő tárgyalásra. Ebben az évben ugyancsak Vásárhelyt jelölte ki a donáttornyaiak és a csanádi püspök jobbágyai között felmerült vitás ügyek és nézeteltérések rendezésére.

56 Legtöbb középkori településünkéhez hasonlóan Hódvásárhely középkori térképe, vázlatos alaprajza nem maradt ránk. Mégis a hely domborzati viszonyaiból — vízjárásoktól mentes, partosabb helyekre építették a lakóhelyeket —, Szeremlei Samu kutatásai és a korból fennmaradó helynévanyag, valamint az 1774-ben készült Vertics-féle térkép

67 alapján következtetni lehet rá, hogy Hód és Vásárhely a már említett területeken, a Hód-tó délkeleti, illetve északkeleti partján feküdtek. A Székesei Herczegek oklevelében szereplő Szent Mihály utcája a Hód-tó és a Kis-tó közötti gázló (később híd) tájékán terült el. Ha feltételezzük, hogy Szent Mihály utcája valóban Hód helység Szent Mihályról elnevezett templomának utcája volt, akkor annak nyomvonala nem vezethetett másutt, mint a Majolikagyár (a volt Hajda vendéglő) környékén. Tarján a mai városrész helyén, Ábrány a mai Tarján-vég, a Száraz és Álmos utcák környékén lehetett. Az egyes településeket vízjárások, tavak, laposok választották el egymástól. A Dél-Alföld „vízivilágában" nem egyedi esetként jelentkezik ez a települési forma. Nem kell a somogyi, zalai szer-települések példájával élnünk, a Vásárhelyhez közel eső, a tárgyalt időszakban hozzávetőlegesen azonos méretű Makó, Gyula és a jóval nagyobb Szeged település-szerkezete is a fenti képet mutatta. Az egyes települések a köztük lévő tavak feltöltése által terjeszkedtek, azaz közeledtek egymáshoz. E lassú folyamat meglétét az is bizonyítja, hogy Hódvásárhelyen egy évszázaddal később a török defterek az említett helyeket már utcák, illetve városrészek neveként tüntették fel.

58 A legnagyobb víznek, a Hód-tónak a lecsapolása és beépítése már gépi erővel a Tisza-szabályozás után indult meg és korunkban fejeződött be. A Hunyadiak jelenléte átmenetinek bizonyult az általunk tárgyalt vidéken. Hódvásárhelyt, legalábbis egy részét, már 1461—62-ben eladományozta a király Gáji Horváth Gergelynek, Diósgyőr várnagyának.

59 Az 1460-as években bekövetkezett donációk miatt nem alakulhatott ki nagyobb uradalmi központ Hódvásárhelyen, de a település nem indult hanyatlásnak. Az sem hozott törést Hódvásárhely további fejlődésében, hogy birtokosai gyorsan változtak. Gáji Horváth Gergely 1468-ban a mezővárost Tompa és Rárós falvakkal, Panád, Úrnépe, Varjas, Szentalbert és Szenterzsébet pusztákkal együtt 600 arany forintért Dóczi Péternek zálogosította el. A Dóczi rokonság a hódoltság koráig birtokolta a települést, illetve annak egy részét.

60 Házasságuk révén, a Dóczi lányok férjeként a XVI. század elején lettek részbirtokosok Hódvásárhelyen Szakoli András, Losonczi Zsigmond és Hagymási