Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)
AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944
A Márciusi Front 1937. március 15-én alakult meg a népi mozgalom első szakaszának lezárásaként. Ekkorra jutott el a „harmadik út" ideológiai, politikai alapjaitól a haloldallal, közöttük a kommunistákkal való együttműködés gondolatáig. A mind szélesebb befolyású politikai irányzat a közvetlen társadalmi tevékenység területén az 1936—1938 közötti években adta a legtöbbet: ideológiai-tudományos téren a legmaradandóbb értékét, a tudományos igényességű, kíméletlenül őszinte szociográfiát, társadalomelemzést és a politikai életben pedig a Márciusi Front mozgalmát és demokratikus, nemzeti, antifasiszta programját. A mozgalom első politikai iskolája lett a szélesebb, különböző indíttatású, gyakran jobboldali ifjúsági keretek között szervezkedő, de progresszív kiutat kereső fiatal értelmiségi csoportoknak, nem utolsósorban a benne résztvevő kommunisták és az éppen ekkor csatlakozó kommunisták hatására. A Márciusi Front, melyet egy Végrehajtó Bizottság irányított, nem vett fel pártjellegű szervezeti formát, de helyi csoportjai alakultak Debrecenben és másutt. A makói politikai élet az 1935-ös választások után különösen megélénkült. Kibontakozott az ellenzéki pártok együttműködése a Kossuth-párt, a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt részvételével. Ez a tömörülés Erdei Ferenc aktív közreműködése nyomán lényegében a Márciusi Front helyi bázisává vált. Ez egyben a népfrontpolitika gyakorlati megvalósulásának legfontosabb eredménye is volt a mai Csongrád megye területén. Ennek az időszaknak a hatása később is érződött Makó és Csanád megye politikai életében. A Makói Találkozót 1937. október 2-án és 3-án rendezték meg, amelyen mintegy 40 fő vett részt. Itt vetődött fel először a mozgalom párttá alakításának kérdése, melyet Kovács Imre és Erdei Ferenc szorgalmazott, de Veres Péter, Illyés Gyula és Féja Géza ezzel nem értett egyet. Ellenezte a kommunista és baloldali fiatalok képviseletében részt vevő Donáth Ferenc is, aki a népfrontmozgalom mellett foglalt állást. Sok szó esett az ellenzéki pártokkal létesítendő kapcsolatról is, de ez csak a Márciusi Front óhaja maradt. A tanácskozás eredményeként fogadták el a Makói Kiáltványt, amelyről az itt közölt részletek tájékoztatnak. Vasárnap délután Makón nagygyűlést tartott a Márciusi Front. Ez volt az első nagy megmozdulásuk azóta, hogy március 15-én a múzeum lépcsőjén felolvasták tizenkét pontjukat. A makói nagygyűlés a társadalom minden rétegének nagy érdeklődése mellett zajlott le. A környékről és a messze Tiszántúlról is küldöttségek jöttek, hogy hallgassák a szabadság szellemét hirdető írók megnyilatkozását. A Márciusi Front a makói Korona Szálló nagytermében „Ország és irodalom" címmel tartotta vándorgyűlését, amelyen Sárközi György beszélt a Márciusi Front írói mozgalmáról, Kovács Imre „A magyar föld és irodalom" címmel adott elő, Veres Péter „Munkásság és irodalom", Erdei Ferenc „Parasztság és irodalom", Féja Géza „Polgárság és irodalom" címmel tartott előadást, majd Illyés Gyula olvasott föl irodalmi munkáiból a közönség viharos tetszésnyilvánítása mellett.
