Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

másodrendűségének éles kifejezést adtak. Töredezett épületet csináltak, mely a vidéki városok nagyszállóira emlékeztet. A parasztság és a középosztály viszonya Szentesen egészen megdöbbentő módon mutatkozott meg. A szentesi polgáriasodó parasztság egy töredéke nem zárkózott be a közöny lárvaszerű cellájába, hanem megízlelt egy csábító, mámorító, kerítő italt: a visszaélést, a panamát. Egész sereg népkört kellett bezárni, mert vezetői a bálokat, a mulatságokat, egyáltalán az egész paraszt-társadalmi életet visszaélések sorozatának elkövetésére használták fel. A panamahullám tehát elérkezik a mélyrétegbe is. Szentes kulturális egyesülete e napig vajúdik, s nem bír megalakulni. A múzeumot igazgatójának személye miatt nem vették fel a közgyűjtemények sorába. Régészeti gyűjteménye világhírű, de mivel az ásatásokat végző igazgatója kivonta a leleteket a szakemberek ellenőrzése alól, tudományos szempontból értéktelen. így a gyűjtemény csupán esztétikai értékű. Szentesítik Szentesen a jóindulatú dilettantizmust. A múzeumi könyvtár beszerzési célokra 1930-tól egyetlen fillért sem kap. A hivatalokat tisztára családi politika alapján töltik be. Bankjainak a kisemberekkel szemben tanúsított politikája országos eseménnyé duzzadt. A bankokrácia kiváltságos paraszttípust teremtett, mely megtagadta minden népi közösségét, szolgálja céljait, s nagy mohón felkapkodja a más egzisztenciák összeomlása árán szerzett morzsákat. A volt főispán a lecsapolási nagytekintély a földreform során szabályosan, de általános megbotránkozást keltve szerzett középbirtokot magának. Most pedig családtagjainak szerez középbérletet. A paraszt képviselőjelölt házának falát csúf felírásokkal festették be, hogy a paraszt dolgozzék, s „le a paraszttal". Szentes szerkezetében sok rokonságot találhatunk Szegeddel. De az újjáépített Szegeden mégis valami nagy egységes szándék vonul végig, a nyers alapvonalak nagylélegzetű szándékokról beszélnek. Ám Szentes csupa törött vonal. Csupa félbemaradt, vagy pedig „furcsaságba" fúlt kezdeményezés. Most építettek egy hosszabb aszfaltutat, a nép gumiútnak s tésztaútnak hívja, mert két hét múlva nyúlt, olvadt, s a mulandóság szent törvényeiről beszélt. Egyetlen vigasztalása Szentesnek a városi park. Növényi költemény ez, mintha a szegény alföldi anyaföld álmodott volna valami nagyon szépet. Nagy bujaság, s valami feledhetetlen „rendetlen" rend, a természet kozmikus logikája csinálta a tervét, legalábbis ezt a gondolatot kelti az emberben. Aki ültette, mindenesetre a fák és a füvek ihletett költője volt. Olyan az a kert, mint amilyenről a debreceni füvészek álmodoztak, s Szentes a jövőben valószínűleg érette fog irgalmat kapni, ha az ítélet napjai következnek... b b Szentes város képviselőtestületének fellépése Féja Géza ellen — Szentes, 1937. április 16. Közgyűlési jegyzőkönyv, eredeti. CsmL (SzF) V. B. 171. Szentes város közgyűlésének jegyzőkönyvei. 61, 62/kgy. 1937. szám. IV. 16.